Novella

SAS-behívó

  Az utcáról dobolás hallatszott.  — Mi a fene, kisbíró? — morogtak a háziak. — Itt már hónapok óta minden fontos hírrel, valamilyen egyenruhába bújtatott járőrszakasz boldogította egyenként az otthonokat. — Közhírré tétetik — harsogta a kisbíró —, a helyi [… Tovább]

Egyéb

Sokszínű egybehangzás

  A napra-nap monotónia gépies reflexei közé, úgy ékelődik be az élet, mint csoda. Rabszolgaságom vigasztalásául résekbe bujtatott reményképpen. A szabadság illúzióját fejemen viselem, fonatokban növesztem. Sámsoni erővel bírok, krisztusi alázattal feszülök keresztemen. Budha-i gondolatok ébresztenek, Ghandi lelkülettel koldulok az [… Tovább]

Kisregény

Kis Dzsong Un 11. — Sirály yash

Johnny Gun nem hal meg, magához tér. Ann Donnovan gyermekpszichológus jön rá, hogy Johnny kötődik az egyik gyermekrablóhoz, és óva inti szüleit, ne kérdőjelezzék meg a hozzá fűződő kitalált történeteit. Michael egész éjjel forgolódik, miután Johnny nem rajzfilmet akar nézni, [… Tovább]

Élménybeszámoló

Dániai kalandozások I.

Ismerkedésem az Andersen szoborral   Észak Párizsa, Koppenhága   Az utazási irodák ezzel a hangzatos címmel hirdetik a Dániába, ezen belül a Koppenhágába irányuló utjaikat. Elgondolkodtam, ugyan ki választhatja ezt az ajánlatot a napfényes tengerpart, a ragyogó nyáridő helyett, különösen [… Tovább]

Vers

Bor dal

Csak IFJAKNAK és IFJABBAKNAK   Foltos domb hátán aranylik az ősz, fáradtan araszol lefelé. Hosszú lomb haját az öreg fáknak, míg a szél csupaszra fésülné. Fordulj csak, hátha éksége meggyőz, létednek barokk rituálé!   Zsenge rügy reménye istenkedett érett bölcsességgel [… Tovább]

Fordítás

Paul Éluard :Szabadság

Paul Éluard/ 1895-1952/ Szabadság.            Kosán Ildikó fordítása Iskolai füzeteimrePadom lapjára és a fákraFövenyre és hóra Írom neved  Minden megírt lapraÉs minden üresreVérre, hamura, kövekreÍrom neved Aranyozott képreA küzdők fegyveréreKirályi koronaékreÍrom neved Dzsungelre, mezőreFészekre rekettyésreVisszahangzó éveimreÍrom neved Az éjszakák csodáiraA napok kenyeréreÉvszakok szerelméreÍrom neved Égboltom rongyairaFénytől poshadó [… Tovább]

Vers

– novemberi –

    November jár a domb mögött, kirajzottak a hűvösebb szelek, az egyik szemtelen sálam mögé röpülve arcon csipkedett. Ásítanak a nyári gönceim, nagykabátom kérlel: Hagyj aludni még! Észbontóan szép az ősz, bár folyton sírdogálnak itt a szelíd gesztenyék.

Vers

NÉMA BESZÉLGETÉS

Emlékezés   Széthullott a család, meghalt mindenki magányomat hozzátok viszem ki.   Régi emlékek, szép gondolatok, akik szerettek, mind itt hagytatok.   Egyedül élni, társat remélni… jobban szeretek hozzátok beszélni.   Választ nem kapok beszédes a csend; mindent hallok, szívemben  [… Tovább]

vegyes

Elkülönülve

külön élő kísérteteimleselkednek sarkokhasadékpereménelőlük futok girhes kutyáksikátor útjain csaholva ébredő napjaimban a vágyat kiherélték csapzott küllemű éhes fájdalomfalkaként követ falakon libegrésekben motozbújik az árnymenekül az időszövetét szaggatja   a Vég       ——————————————————————————————————–     Szerintem térjünk vissza az előző változathoz. Mondjuk egy ilyen megoldáshoz mit szólnál?   ———————————————————————————–     [… Tovább]

Vers

Őszi minimál

Őszi minimál               Koosán Ildikó  még  küzd a fényfátyoloskeserédesetoccsan egy  felhagyotttócsatükörrepedt foncsorán              * megülaz ág- bogoktérközénringó pókfonálbörtönrácsánaz elmúláspihényi töredéke             * múlika színek harsogó tobzódásaahol a szem méglombot várnameztelen kórók döfik a ködöt             * a haldoklásborzongatófélhomálya kószál a krizantémfodraibas a sírkertekkopjafái között             *  2016. október 28.  [… Tovább]

Egyéb

Ha kell, bedeszkázzuk!

    Amikor a lépcsőfokokra helyezett szekrényeken átugrálva, a hetvenkettedik emeletre a fordulóig felért, az érdeklődő elindult balra a hangszigetelt szoba irányába. Igen kérem, azon a munkásszállón volt egy ilyen szoba. A lakók saját hangjukkal szigetelték el magukat. Senki nem [… Tovább]

Vers

Én itt vagyok

Rabláncot hord A sápadt Hold, Szabad-e még Remélni?   Szól a harang, Száll a harag, Szabad-e még Szeretni?   Görbe tükör Szava megtör, Szabad-e még Beszélni?   Én itt vagyok, Szívem ragyog, Szeretnék még Mesélni!  

Vers

Megállj !

Az idézett sorok Radnai István Gyűrött vászon című verséből valók, foto : kátya       kövekké dermedt tapasztalat élet utadon hagyott megannyi lélek darabs a felsértett léptek sebtében menekült énjében ég a fájó emlékezetmit a talpalatnyi lét hasított beléds a varratokmint levélen az éreleven s éléli függetlenmegtestesült világát benned mintaképpenlásd be magad [… Tovább]

Vers

Búcsú

Fények bújócskáznak a levelek mögött,hidegkék foncsorú, sárga szélű fények. Rájuk nézek – vakítanak, hogy felnyögök,de belém melengetik megint, hogy élek. Mennyi szelíd, szinte otthonos nyugalom,nemes békesség ül meg itt a fák alatt. Érzelmekre gondolatokat súg a lomb,csendekbe olvadnak a kimondott szavak. [… Tovább]

Vers

Semmi dráma

Ébren fekszem éjszaka vállán mellettem nagyokat horkant a csend körülöttem fal nő, érzem szorítását, néha enged, de semmit nem jelent.   Idebent hideg van, vacogva ég a tűz, csak látszat-lángok árnyéka táncol, húsomba mardos, aztán békén hagy, mit keresek itt? [… Tovább]

Vers

Mit számít…

A hétvége is csupa közöny, és fondorlat. Szavakat keresek és utat neked. Szavak keresnek, de bújkálunk előlük, mert nem lehet, mert kimondva  összeolvadnának meztelen valóink.  Kicsit átázunk a kimondatlanságban, mint az októberi hajnalban egy padon ébredő hajléktalan, és talán már [… Tovább]

Vers

Törtfehér

Kép: Internet Míg te vöröset látsz,s mások rozsdás sárgát,én csöppnyi fehéret,fáradt tündér álmát. Csipkés déren ringóelillanó évet,őszi kavalkádbanmegbújt, törtfehéret. Menyasszonyi ruhátvágytól félre dobva,elkapkodott esküthamis csillagokra. Míg te vöröset látsz,lomb fosztotta ágat,én fehér lepelbeneltemetett vágyat.

Fordítás

A vándor éji dala

  Minden hegycsúcs nyugalomban, fák lombján szellő se lobban, ha érzed is. Madárka elhallgat az erdőn, várj még, biztosan eljő a te békéd is. Szilágyi Erzsébet fordítása 2016. október 24. Johann Wolfgang Goethe Wanderers Nachtlied Über allen Gipfeln Ist Ruh, [… Tovább]

vegyes

Zöld

(ős(z)smaragd)   tekinteted ős(z)smaragdja meggyógyít ledönt átölel ha fázom virágos blúzgombot tép nyakamra sálat teker fákat meztelenít ropogós lepedőt gyűr húsomba mar becéz istenít máskor keresztül szúr gyémánttá tör megéget eláztat majd a holnapba szül csillagok közé köp szárnyakat ad [… Tovább]

Vers

Őszidő/m/ben

Fotó: Zsanett lányomtól   Múló idő, mint fürge őszi pók sző deresedő hálót. Hallgatag tájon penget ezüst húrokat a gondolat.   Egy-egy szó megáll, elakad… könnyű léptű szellő jár a dombok alatt. Keskeny úton színes levél az elmúlt nyárról mesél. [… Tovább]

Vers

Ősz

Ősz bárány bélés bújik cipőbe kabátba fák között “sündörgő” osonrepül egy kalapesernyő utánaléptek kopognak az eső áztatta úton   fröccsenő sárvíz apadka mellettautó suhan a ködbeott áll az idő s nézi magát a tócsábanmegrökönyödve   barna sálat teker a fákrapuhán az öreg estehajnalok húznak s dércsípte reggel csipke kesztyűt [… Tovább]

vegyes

Ön(ars)kép

Bízva önmagamban…   Tudatomban hordom  az élet titkát: ép testben, ép a lélek egyensúlyát, s ha megbillen bennem, az azért, mert őszintének akarom  látni lépésemet. Leteszem az életem,  hogy újra felvegyem. Testem lámpása a szemem. Néha sötétség a vég, megérinthetetlenség. [… Tovább]

Vers

Maradj velem

Az elmúlástól való félelem   Néha összetör és meggyötör egy emlék, mit szívembe zártam… néha dörömböl, olykor könyörög lelkemre zuhannak a nehéz rögök.   Rohan az élet a zuhanástól félek elveszíthetnélek?, maradj velem – kérlek!   Olykor föld felett lebegek, [… Tovább]

Vers

OKTÓBERHAT HIÁBA?

Hiány van hősökből. Önző a világ. Világos álmokban vad árnyék-élek súlyai nyomasztanak hitet, vitát, s lassan, de bizton halálra ítélnek. Vértanú nincs, sem, ‘ki példát sorolna: kínja közben miként kért Istent „Fáj”, s „Nem”… Arad Golgotáján mint ölt bitófa, s [… Tovább]

Vers

És

És karjára vett az ősz, és vigasztalt,  és ringatott.   És ökörnyálból szőtt hajamba fátylat. És a fátyol hosszú ezüstszalagként lebegett utánam…   – és ettem diót is, találtam még néhány szemet -. És hallottam vadász puskáját dördülni, és zörögni [… Tovább]

Vers

Van élet a halál előtt (?)

Egyre több emberben merül fel a kérdés, hogy van-e élet a halál után. Én ennél közelebbrõl teszek fel kérdéseket! Például, hogy:       Hát, a halál elõtt?Akkor van-e élet?Annak hívhatom-emost ezt az egészet?Élet-e, hogy telnek?…Egyik nap, a másik,vekker-robbanástólágybazuhanásig…Élet-e riadtanrezzenni [… Tovább]

Novella

Múzsacsóka

abszurd/ocska/     Katinka az asztalnál ült, egy, a járdából lekerített teraszon. Jobb kezével a hajtincseit igazgatta, és a teendőkön gondolkodott. Valakit, valakiket meghívott, egymás után többet is, de ma csak egyszer fogja felszedetni magát. Nem vélte csalásnak a dolgot, [… Tovább]

Mese

Tudós macska

  Szomszédunkban lakott egy öreg néni. Volt neki egy macskája. Senki sem tudta, honnan jött ez az állat, egyszer csak az öregasszony mellett termet, és egész nap a szoknyája körül sündörgött. A néni befogadta és minden jóval ellátta. Kapott enni [… Tovább]