November jár a domb mögött,
kirajzottak a hűvösebb szelek,
az egyik szemtelen sálam mögé
röpülve arcon csipkedett.
Ásítanak a nyári gönceim,
nagykabátom kérlel: Hagyj
aludni még! Észbontóan szép
az ősz, bár folyton sírdogálnak
itt a szelíd gesztenyék.