Nap: 2016.10.26.

Ébren fekszem éjszaka vállán mellettem nagyokat horkant a csend körülöttem fal nő, érzem szorítását, néha enged, de semmit nem jelent.   Idebent hideg van, vacogva ég a tűz, csak látszat-lángok árnyéka táncol, húsomba mardos, aztán békén hagy, mit keresek itt? [… Tovább]

A hétvége is csupa közöny, és fondorlat. Szavakat keresek és utat neked. Szavak keresnek, de bújkálunk előlük, mert nem lehet, mert kimondva  összeolvadnának meztelen valóink.  Kicsit átázunk a kimondatlanságban, mint az októberi hajnalban egy padon ébredő hajléktalan, és talán már [… Tovább]

Ősz bárány bélés bújik cipőbe kabátba fák között “sündörgő” osonrepül egy kalapesernyő utánaléptek kopognak az eső áztatta úton   fröccsenő sárvíz apadka mellettautó suhan a ködbeott áll az idő s nézi magát a tócsábanmegrökönyödve   barna sálat teker a fákrapuhán az öreg estehajnalok húznak s dércsípte reggel csipke kesztyűt [… Tovább]

Az elmúlástól való félelem   Néha összetör és meggyötör egy emlék, mit szívembe zártam… néha dörömböl, olykor könyörög lelkemre zuhannak a nehéz rögök.   Rohan az élet a zuhanástól félek elveszíthetnélek?, maradj velem – kérlek!   Olykor föld felett lebegek, [… Tovább]

Hiány van hősökből. Önző a világ. Világos álmokban vad árnyék-élek súlyai nyomasztanak hitet, vitát, s lassan, de bizton halálra ítélnek. Vértanú nincs, sem, ‘ki példát sorolna: kínja közben miként kért Istent „Fáj”, s „Nem”… Arad Golgotáján mint ölt bitófa, s [… Tovább]

És karjára vett az ősz, és vigasztalt,  és ringatott.   És ökörnyálból szőtt hajamba fátylat. És a fátyol hosszú ezüstszalagként lebegett utánam…   – és ettem diót is, találtam még néhány szemet -. És hallottam vadász puskáját dördülni, és zörögni [… Tovább]

Egyre több emberben merül fel a kérdés, hogy van-e élet a halál után. Én ennél közelebbrõl teszek fel kérdéseket! Például, hogy:       Hát, a halál elõtt?Akkor van-e élet?Annak hívhatom-emost ezt az egészet?Élet-e, hogy telnek?…Egyik nap, a másik,vekker-robbanástólágybazuhanásig…Élet-e riadtanrezzenni [… Tovább]