Grin Sándorné : És

És karjára vett az ősz,

és vigasztalt, 

és ringatott.

 

És ökörnyálból szőtt hajamba fátylat.

És a fátyol hosszú ezüstszalagként lebegett utánam…

  – és ettem diót is, találtam még néhány szemet -.

És hallottam vadász puskáját dördülni,

és zörögni  a száraz avart,

és láttam gémeket a zörejtől megriadni, 

és héját is láttam az út mellett ülni, ki a zsákmányra várt,

és kit közelségem nem zavart.

 

És karjára vett az ősz,

és vigasztalt,

és ringatott.

 

És égtek szívemben kis rőzsedalok,

és Adyra gondoltam,

és, hogy ezt meg kell írni,

és gondoltam még természetesen Rád,

és a hiányra,

és, hogy az élet elfolyik, mint a vizek.

 

És, hogy akkor is. Mégis. Gyönyörű a világ.

Legutóbbi módosítás: 2016.10.26. @ 18:47 :: Grin Sándorné

Szerző Grin Sándorné 0 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .