vegyes

In memoriam

  feszegetem az egetanyám lepedőt tereget szélben sziszegnek a szavaksötétbe borul egy perc alattelmém is viharba fordul jégeső támad orvulkopogtat fejemenkiáltok kegyelem felhőszoknyában jártündöklik arca rég mosolya is megváltozott

Vers

Tavaszból a télbe

Tavaszból a télbe   Szerelmed, mint elomló, puha bársony átölel, már nem hevít égő tüzed. Kezed már nem kutat, keres, megpihen. Tekinteted, mint óvó kar, körbezár, meleg parázs, már nem perzselő. Ideér lassan a tél-elő. Szerelmünk álmomban tomboló, reggelre csendesen [… Tovább]

Vers

Míg vagyok; míg van hír

Míg szívem itt e földön verdes,az ablakpárkányról meglesem,hogy mit hozott a postás:örömhírt e, avagy sem. Amíg Én itt vagyok Te előtted,míg boromat isszuk teveled,ráérsz elővenni revolvered,míg szívem itt e földön verdes. Míg szívem a galambokkal verdes,ökörnyállal hajadat bekenem,puszit nyomok rá.hogy [… Tovább]

Vers

olvasztós

    én hozzád illeni tapadni akarok mint játékbabához a lábak és karok nem tökéletesnek de pont jónak lenni hogy ne hiányozzon mosolyodból semmi amikor te nézel amikor én nézlek pupillánk tükrében legyen csak egy élet      

Vers

Reggeli zsoltár

Állnék itt az ágy felett titokban, az én titkom lenne ez,hogy ringva nézhetem a végtelenbe olvadt testeket,a kicsiny vöröslő hajnalpír arcot,a bíboréjbe hortyogó, szusszanó kis angyalt,pilleszárnyú csöpp virágkehely kezet,a görbe angyaltű-virágokat szeme felett,boldogan heverve moccanó parányi lábak zizzenését,a lábakat, melyek [… Tovább]

Vers

Májusok ködén

  Látlak temetőkertek májusábanlusta fák között,kertek ritmusába habeköltözött a köd.Lomha fényed nem kísértimár a hosszú nyár,elmosódsz mint lepkeszárnyonkézlenyomatár.Persze látlak, köd mögöttedtalpad hófehér,elkoptattad míg csak mentél,feketéllt a tél.Elfogyott a hó, a bája,nem hull könnyű,vállad várjamind hiába óvja, vágyaElfutott…körötted köd zokog. Pókhálóra ültek [… Tovább]

Elbeszélés

Tehetetlenül — 2.

Az őrparancsnok jelentését hallgatva mindinkább elborult az arca. Maga sem vette észre, kezében megremegett a telefonkagyló. Az írnok ugrásra készen ott állt mellette, riadtan pislogott, idegesen vakargatta a combját. A folyosóról csizmák csattogása hallatszott be.            Dohándi fejcsóválva gondolta, a [… Tovább]

Vers

Anya csak egy volt…

Már több mint két éve nem vagy – de még mindig nem tudom elfogadni…       Gonosz volt a sors, hogy így megrángatott.Nem adott örömre neked távlatot.Rémképeket küldött napjaidba – ó…végül már azt hittem: ez nem kibírható.Nem ezt érdemelted! [… Tovább]

Vers

ÖN(ARS)KÉP

Szó, csók, s ösztön hittel sminkem.Ihletei monológnak, mikor szeretem, vagy vádolom a bennem kényszert,hogy eltakarjam a “holnapra nincs kenyér” megállapításból született ráncot. A csúfot. Mindig van egy. Hiába pirosítom. Feddhetetlen. Mély. Fél. Félti egy ház, az otthon irgalmát, hogy Isten sző kegyelmet falai köré. Tekintetem skizofrén. Büszke [… Tovább]

Vers

Önarckép avagy Mélabús menedék

    száj tátott hallgatag száll a percekben szétszedettszürke állományperonján szálló ige önnön bölcselet foltozott elmében váró kétkedő vágány-magány felsikolt éles fémhangontorkomban növekvőpáni félelem darabban maradt újra formázott mélabús menedék-létem kergetem      

Vers

ÖTFORINTOS VERS…

M. Laurens ÖTFORINTOS VERS…   Ez csupán egy ötforintos vers: régen ötvenfilléres lehetett volna, de az infláció és a kereslet hiánya, értékét a béka feneke alá tolta.   Nem vesz már itt senki verset, sem klasszikust, sem régi népit, az [… Tovább]

Vers

Egésszé törnek

Kép : Gyulafalvi Krisztina     Őszidőt varázsol fejemre a dér,rozsdásra süt a múló nyári nap.A rövidülő napba  semmi se fér,sünjeim téli álmot alszanak. Tavaszba feketedik a télfehér,zölden bimbózó ágak hajtanak,lassan fogy az utolsó szelet kenyér,a morzsái hangyákkal játszanak. Álmodok [… Tovább]

Vers

Suttogó áhítat

aranyló őszön álmodom veledméz-illatú ölelésedbe burkolózomhófehér falak közt imbolygó árnyékod nyománsuttogó áhítat szól; hálaimádértemmásokértholt lelkekértbársony ráncaidon végtelen béke pihenigazgyöngy érik örök könnycseppedentenyereden az érdes kapanyom szelíd völggyé simultfakó arcodon pompás rózsa nyit éppenén küldtem nekeds ahogy haladsz felém a fényáron [… Tovább]