Tavaszból a télbe
Szerelmed, mint elomló,
puha bársony átölel,
már nem hevít égő tüzed.
Kezed már nem
kutat, keres, megpihen.
Tekinteted, mint
óvó kar, körbezár,
meleg parázs,
már nem perzselő.
Ideér lassan a tél-elő.
Szerelmünk álmomban tomboló,
reggelre csendesen hull a hó.
Legutóbbi módosítás: 2016.10.15. @ 20:21 :: Steczina Mártonné
