Emlékirat

Öregfiú – 5.

Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről.     Álom? Vagy ez az életem? Én nem vagyok olyan, mint két kerge ökör, akikről a petróleumlámpa mellett egy este Macódi Pista bácsi mesélt. Talán inkább hülyéskedett azzal, hogy a két [… Tovább]

Vers

Pokol az…

Gyűlölj, ha már szeretni félsz.A félelem vak árnyéka nyom.Neked jobb lesz, ha elítélsz,nekem meg, hogy megbocsájthatom.Kiittam rég kelyheid méz-édes ízeit, mely mennybe vitt.Pokol lett az, s ha megigézmég, hogy szerettelek, el ne hidd. Csak érezd az örök varázst,áltasd magad, mi [… Tovább]

Vers

Elkülönült én

Félek, fogsorom boltíveitől, mosolyom sekély áttörésein unalmat kötöget-, szaporítok néha, olykor elapasztható, mint párzó halott érmék, fakulok szívedbe, hiány marad ezerszeres álarcom, pillanatok kagylóiba dísz, merevedve. Senki bántásából magamra gördülő hitet bicsaklik a tollam, tegnapom felfal, minden érzésem most van, [… Tovább]

Vers

VEDD ÉSZRE

Kacagó sóhajok, gyöngyöző óhajok, vedd végre észre, hogy teérted vagyok. Megszűnt a pillanat, illatod itt maradt; vörösbe öltözött az ébredő pirkadat.   Lepedőm selymében látom a testedet, minden mozdulatod lágyan engem követ… órákig fogva tart a gyengéd bűvölet, magába zárt [… Tovább]