Seres László : Pokol az…

Gyűlölj, ha már szeretni félsz.
A félelem vak árnyéka nyom.
Neked jobb lesz, ha elítélsz,
nekem meg, hogy megbocsájthatom.

Kiittam rég kelyheid méz-
édes ízeit, mely mennybe vitt.
Pokol lett az, s ha megigéz
még, hogy szerettelek, el ne hidd.

Csak érezd az örök varázst,
áltasd magad, mi mást tehetnél.
Gyűlölj, vess meg, mint senki mást.
Hazudj, ha már nem lehetsz enyém. 

Legutóbbi módosítás: 2016.10.01. @ 11:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.