aranyló őszön álmodom veled
méz-illatú ölelésedbe burkolózom
hófehér falak közt imbolygó árnyékod nyomán
suttogó áhítat szól; hálaimád
értem
másokért
holt lelkekért
bársony ráncaidon végtelen béke pihen
igazgyöngy érik örök könnycseppeden
tenyereden az érdes kapanyom szelíd völggyé simult
fakó arcodon pompás rózsa nyit éppen
én küldtem neked
s ahogy haladsz felém a fényáron át
ámulva köszönöm (Örök)Létedet
életemet
és szorít a szívem;
megint
elengedtelek
Anyámhoz, égi születésnapján, 2016. 09. 07.
Legutóbbi módosítás: 2016.10.15. @ 08:50 :: Gősi Vali