Böröczki Mihály - Mityka : A Singer

A kéz, a láb azt tette pont, amit kell,

és odaadón kattogott a Singer,

egy pillanat volt csak, míg rá figyeltem,

talán az ősi ritmust irigyeltem,

de ellestem a taktust nyers zajától,

és nyeltem, mint a fölvert port a vándor,

a ruhadarab hallgatott anyámra,

s a cérna fönt is, lent is táncra járta,

s mint üres boros poharat a részeg,

egy rossz mesének láttam az egészet,

az idő megállt, összegabalyodva,

mint aminek nincs se vége se hossza,

s a munka szaladt, föl-lekerekedve,

a varrógépnek egyre nőtt a kedve,

s ha kedveskedett a ruhadarabbal,

már hosszú estig nyújtózott a nappal,

s hogy elvarratlan maradt a világból,

kihallatszott egy végső szusszanásból.

A mozdulatok selyem álmot szőttek.

A csönd megállt. Az ujjak pihenőztek.

Legutóbbi módosítás: 2016.10.15. @ 07:32 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.