kátya portoro : Ősz

Ősz

bárány bélés bújik 
cipőbe kabátba 
fák között 
„sündörgő” oson
repül egy kalap
esernyő utána
léptek kopognak az 
eső áztatta úton

 

fröccsenő sárvíz a
padka mellett
autó suhan a ködbe
ott áll az idő 
s nézi magát 
a tócsában
megrökönyödve

 

barna sálat 
teker a fákra
puhán az öreg este
hajnalok húznak 
s dércsípte reggel 
csipke kesztyűt kezükre

 

cseppnyi varázslat 
széleken gördül
földre hullik a bánat
borongós kedvű 
égi tekergő 
vigasztalja a tájat

 

levelek röpte 
mintha 
szoknya repülne
táncol forog a szélben
rongyos papucsban 
az elhagyott parkban 
felejtett Ősz fordul

keringőbe.

Legutóbbi módosítás: 2016.10.26. @ 19:33 :: kátya portoro
Szerző kátya portoro 57 Írás
Szia, kedves olvasóm , írásaim neked szólnak! Örülj , sírj , nevess és gondolkozz velem ! Azonosulj, vagy találd meg a neked szóló üzenetet ! Életfilozófiám : Fűnyíróval macerás lepkét fogni, de nem lehetetlen. Velem nem kelhetsz versenyre mert én nem versenyzem. Persze akad több filozófia is a tarsolyban, de azokat majd a verssorok mögül lövöldözöm Rád. Őszintén remélem, a szívedbe és az elmédbe fogadsz. Én szeretlek . Az illusztrációk saját rajzaim, amik grafikai értéket ugyan nem képviselnek, de segítenek belelátnod gondolatvilágomba. Arcképcsarnokom tehát a bónusz ajándék . Vágy most versekben élek szavakkal ölelkezem gondolat-magokat szórok felelőtlenül utca kövén koptatom a kihegyezett élet-érveket szegény bolond módjára mutogatom magam csókodra vágyom Ember igaz szerelmedre hús-szagú ruhád vesd le meztelenkedjünk Munkáimat 4 fő csoportra osztottam , ezek a következők: Kátya versek : itt található szerelmes , Istent kereső, filozofikus tartalmú és számos, egyéb érintettségű írás, ez mennyiségre a legtöbb Fűnyíróval macerás lepkét fogni de nem lehetetlen : ez egyben életfilozófiám és eme címszó alá gyűjtöm bölcseleteimet és pillanatnyi elmebetegségem megnyilvánulásait , inkább rövidebb prózai, pórázon tartott gondolatok, semmint versek Jákob üzeneti az odúból avagy a kilövőállások magánya : korábban Egytállencsejákob álnéven írtam blogoltam a név innen átmentve , ami később úgymond önálló irodalommá vált . Kb, 45 vers és prózai betétek teszik ki, ami egységes színpadra szánt alkotássá érett . Jákob egy a lövészárokban megbújó katona ,aki tudósít , a háború a Világ és az írások természetesen az ember legmélyebb magányát és a világban való jelenlétét , kettejük viszonyát kívánja életre kelteni . A magány itt nem feltétlenül egy depresszív elzárkózás, sokkal inkább az a titok, ami maga az ember, és ami minden egyedben ott van legbelül, félősen és vágyakozóan . Utca versek avagy séta az emberrengetegben: ez új kezdeményezésem , nem fennkölt, de realisztikus villanások és reflexiók az életre, és természetesen a saját életemre , a hétköznapok történéseire primitívebb formában . Megjegyzem ezt nagyon szeretem írni. Van néhány prózám is , de ezek még nem képeznek kategóriát hehe