A hétvége is csupa közöny, és fondorlat.
Szavakat keresek és utat neked.
Szavak keresnek, de bújkálunk előlük,
mert nem lehet, mert kimondva
összeolvadnának meztelen valóink.
Kicsit átázunk a kimondatlanságban,
mint az októberi hajnalban egy
padon ébredő hajléktalan, és talán
már sosem száradunk meg teljesen,
de mit számít az? A fejlődéshez idő kell.
Mit számít, mint a templom
reggeli küszöbén egy pálinkás üveg?
Mit számít, mint a tányér, amit
az állomással szemben vettem neked?
Mit számít, hogy már berendeztelek az életembe?
Olyanok vagyunk, mint a világító udvar
a bérházban, ahol lakok.
Mondanám, hogy a fejlődéshez idő kell,
De, ha kinézek az ablakon, még mindig
csak azt a sejtelmes halvány fényt látom:
sem a sötét aszfaltot az alján,
sem a nehéz szürke égboltot a tetején.
Csak hullnak az ólomcseppek a semmiből,
és mi újra és újra elázunk, mint
az októberi hajnalban egy
padon ébredő hajléktalan.
De mit számít, hogy nekem már
az sem számít,hogy csupa közöny,
és fondorlat vagyunk.
Legutóbbi módosítás: 2016.10.26. @ 19:41 :: Bihari Csilla Rózália