Thököly Vajk : Pesti Srácok (csak az érzi, akinek szíve…)


Csak az érzi, akinek szíve,

Erő, hűség, reményteli,

Ott dobog fenn a barikádon,

A szabadságot hirdeti.


A Corvin mozi előtt állva,

Vártam, hogy ott lesz az a lány,

Aki ígérte, hogy visszajön,

Egy októberi délután.


De tankok taposták az álmunk,

Hol nótákat dalolt apánk,

És géppuska ontotta vérünk,

Hol virágot kapott anyánk.


A zászlónk magasba emeltük,

A közepén átfújt a szél,

A végsőkig harcoltunk bátran,

Mi Pesti Srácok a honért.


Mint lobogó fáklya sötétben,

Úgy izzott lelkünkben a láng,

Az ifjúság tüzében égve,

Hat éjjel és hat napon át.


Az ég elsötétült felettünk,

Vörössé vált a csillagunk,

A nagyvilág szótlanul nézte,

A szabadságért meghalunk.


Mikor az Isten elé állok,

És ítéletet mond nekem,

Piros-fehér-zöld karszalaggal,

Várom majd az ítéletem.


Ha bűn hinni a szabadságban,

Oly korban mely mást elnyomott,

Én beismerem mindenkinek,

Áruló és bűnös vagyok.


Csak az érzi, akinek szíve,

Erő, hűség, reményteli,

Mert lelkünkben ott él az érzés,

A szabadságot hirdeti.


Mert lelkünkben ott él 56,

A szabadságot hirdeti.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk