Biró Attila : Bor dal

2016.10.30. Biró Attila Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Csak IFJAKNAK és IFJABBAKNAK

 

Foltos domb hátán aranylik az ősz,

fáradtan araszol lefelé.

Hosszú lomb haját az öreg fáknak,

míg a szél csupaszra fésülné.

  • Fordulj csak, hátha éksége meggyőz,

létednek barokk rituálé!

 

Zsenge rügy reménye istenkedett

érett bölcsességgel aláhullt.

Selyempárnás avarban fogsággal,

bolyonghat majd bizonytalanul.

  • Ne gondold, hogy amíg csak élni fogsz,

egy pohárka borra nem szorulsz!

 

Bájjos, szőlőszemű tündéreknek,

bő keblükből vígan kortyolgatsz.

Úgy elalszol, mint anyád ölében,

reggel magadnak nem hazudhatsz.

  • Árva vagy, amíg a bor pocsolyából

szürcsölöd savanyú bánatod!

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.10.30. @ 18:13 :: Biró Attila
Szerző Biró Attila 4 Írás
Boldog ember vagyok! – mert az akarok lenni. Erre minden okom meg van: egy jólelkű felséggel és négy szép gyermekkel áldott meg az Isten. Számomra, elsősorban ők okozzák eme boldogság érzését. De boldog ember vagyok azért is, mert unitárius lelkészként naponta lehetőségem van, ezt a ritka életérzést kifejezni, s arra sarkalni a közösségem tagjait, hogy ők is találják meg azokat az okokat, amelyektől boldog emberek lehetnek. Boldog vagyok, amiért azt tehetem, amit szeretek, s azért is boldog vagyok, mert szeretem azt végezni, amit tennem kell. Ha majd néhány versemben és rövid írásomban is sikerül ezt az isteni életérzést megfogalmaznom, akkor a bemutatkozásom is teljesebbé fog válni.