Vandra Attila : Kis Dzsong Un 11. — Sirály yash

Johnny Gun nem hal meg, magához tér. Ann Donnovan gyermekpszichológus jön rá, hogy Johnny kötődik az egyik gyermekrablóhoz, és óva inti szüleit, ne kérdőjelezzék meg a hozzá fűződő kitalált történeteit. Michael egész éjjel forgolódik, miután Johnny nem rajzfilmet akar nézni, hanem róla szóló igaz történeteket hallgatni lefekvés előtt. Tényleg… egy gyermekrabló ki tudja oktatni?

 

Michael ébredt fel elsőnek. Mindig is korán kelő volt. Odatett magának egy kávét, majd bekapcsolta telefonját. Százhárom nem fogadott hívása volt. A legtöbb ismeretlen szám… Szent Habakuk, ha ezekre az este válaszol… Akkor még két mondatot sem tud váltani Johnnyval és Julieval. Mesélni? Rohadt készülék! Mitől fosztja meg! Már-már ledobta, de megpillantotta a híváslistán O’Hara hadnagy nevét. Némi habozás után visszahívta.

— Mr. Gun, az este azért hívtam, mert a veszély nem múlt el. Katya Solohovanak továbbra is szívdonorra van szüksége… Bogoljubov ugyan nem intézkedhet, hiszen rendőr őrzi, de akadnak alvezérei. A bosszú lehetősége is fennáll. A rémálomnak nincs vége. Bármennyire is szeretne kisfiával együtt lenni ezen a  vasárnapon, jó lenne, ha bejönne az őrsre, s itt lenne, amíg kihallgatjuk a gyermekrablókat.

— Még nem hallgatták ki?

— Ügyvéd nélkül joguk van hallgatni… Kettőnek van már védője, épp most érkezett. William Turner, Oblemenko embere… A harmadik, Adam Ugorsky azt állítja, nincs jogi képviselője, egyet sem ismer, és senkije sincs, aki fogadhatna neki. Hivatalból kell neki rendelni egyet, de ezen a hétvégén… Senki olyan, aki elvállalhatná, nem elérhető. Arról hallani sem akar, hogy ugyanaz képviselje, mint a másik kettőt. Egyébként teljesen apatikus állapotban van, mint akinek minden mindegy, és beletörődött a sorsába. Feltehetően belemenne az ügyvéd nélküli kihallgatásba, de nem akarok hibázni. Nehogy később a védője arra hivatkozzon, hogy jelenléte nélkül hallgattuk ki, és vallomását nem használhatjuk fel a bíróságon. Van egy másik probléma is. Alvaro őrnagy bajban van. Nem került elő az Ivan Kolenchuk pisztolyából kilőtt golyó. Tűvé tettük érte a házat. Feltehetően a nyitott ablakon lőtte ki. William Turner máris vádaskodik. Azt állítja, Ivan Kolenchuk akkor tisztogatta fegyverét, amikor a különleges osztag rájuk tört, épp le akarta tenni, de lelőtték, és véletlenül sülhetett el. Az ablak az ajtóval ellentétes irányban van, tehát nem a különleges egység tagjait fenyegette vele.

— Remélem, nem keres kétségbeesetten megfizethető ügyvédet magának… Megmentette a fiam életét sajátja kockáztatásával. A Denver & Dove ingyen…

— Mondtam neki, vegye fel önnel a kapcsolatot. Szóval mikor tudna bejönni? Alá is kellene írnia néhány papírt, mint sértett fél. 

— Szeretnék a családommal szabadságra menni. Ki kell kipihennünk ezt a traumát… S talán biztonságosabb, ha „eltűnünk” innen egy időre.

— Akkor pláne jöjjön be! Legyünk túl rajta. Kisfia hogy van?

— Nagy lelki megrázkódtatás érte… Egész éjjel kapaszkodott belénk. Miután felébred, eszünk, majd bejövök.

Johnnyra a reggelinél sem lehetett panasz. Nem válogatott most sem, mintha nem is ő lett lenne. Miután befejezte az evést, jutott eszébe a Teddy maci. Michael némi ötölés-hatolás után bevallotta, már a szemétben van.

— Miért?! — a kérdés kétségbeesetten, élesen hasított a levegőbe.

— Mert koszos volt. Annyi szép játékod van, sok szép maci is… — próbálta győzködni édesapja.

— Neeee! Neee! Ne dobd kííí! — visította a kicsi.

Michael értetlenül állt a jelenet előtt, Julie viszont kapcsolt.

— Vele aludtál ott?

Johnny összerezzent, hiszen e kérdés a traumás eseményekre irányította figyelmét. Jaj, nem…

— Please! — telt meg szeme könnyel, s nem tudta folytatni a mondatot.

Ám ekkor már édesapját sem kellett biztatni. Igyekezete nyomán dörrenéssel csapódott ki a bejárati ajtó, de kis idő múlva megjelent a szemétből kiemelt koszos macival és vonattal. Michael nem értette a mozgató rugókat, csak rájött, ez valamiért fontos Johnnynak. A fiúcska megváltóként ölelte magához az ételmaradéktól még koszosabb Teddy macit.

Julie leguggolt hozzá.

— Gyere, megmossuk, jó? Betesszük a mosógépbe, és akkor szép tiszta lesz!

Johnny hallani sem akart róla. Végül annyiba beleegyezett, hogy megkeféljék, és a porszívóval megszabadítsák a portól. Az utóbbit csak azután engedte meg, miután édesanyja megmutatta, kiporolni másképpen csak úgy lehetne, ha megverik, s önmagán kipróbálhatta a porszívózást, meggyőződve arról, hogy az nem fog fájni Teddynek…

— Honnan van ez neked? — érdeklődött édesanyja.

— Adamtól. — Hosszabb szünet után kérdezte meg suttogva: — Adamot be fogják zárni a börtönbe?

— Igen.

— De ő nem rossz! — jelentette ki kétségbeesetten a fiúcska.

— Elrabolt téged!

— Nem, ő nem rossz!

„Nem rossz, csak épp meg akart öletni, és feldarabolni, hogy a szívedet másnak adják!” — akart kifakadni Michael gyűlölettel, de felesége szemvillanása észhez térítette.

— Jó, menj játszani vele! — nyújtotta át Julie a némileg megújult macit. — A vonatot azért ugye megmoshatom? A fának nem árt!

Beleegyező bólintás volt a válasz. A szülők elgondolkozva nézték az ajtóból, amint bevonult Teddyvel egy sarokba, s ott magához szorítva leült vele, nehogy valaki ismét elvegye tőle. Soha egy játékhoz sem vonzódott így.

„Egy-két elejtett szóból arra vélek következtetni, hogy az óriásnak akár valamilyen pozitív szerepe is lehet. Például megvédte a ’svábbogár’-tól. Akkor pedig elég furcsa történeteket mesélhet majd róla, hogy ezt a pozitív képet megvédje. Ne kérdőjelezzék meg e meséit” — visszahangzottak Julie fülében Ann Donovan szavai.

— Mi motivál egy gyermeket megvédeni azt az embert, akinek a lábnyoma ott a mellén, s egy kék folt igazolja, ha nem lépett rá, akkor mellen rúgta? — tűnődött félhangosan Michael.

Julie viszont nem bírta nézni sarokba menekült fiacskáját. Odaült mellé a földre.

— Mit akarsz enni délben?

Miután birtokba vette Teddyjét, s meggyőződött róla, hogy nem fenyegeti további veszély, Johnny már kezdett megbocsájtani a szemetes bűntettért.

— Gull yasht! (gull=sirály)

— Micsodáát?

Johnny ártatlan szemekkel megismételte a kívánságot. Elrabolt és megkerült gyermek kívánsága parancs, muszáj teljesíteni, de miként? Ki a fene hallott sirályból készített ételről? A sok haltól ehetetlenül büdös a húsa… Nem baj, azért is kiderítik! Minek találták ki az internetet? … Google.com… ENTER yash… ENTER… Előjött egy indiai színész neve. Semmi köze receptekhez. Ez nem jó. Miközben Michael ezzel foglalatoskodott, Julie se ülhetett tétlenül. Állt a verseny, ki deríti ki hamarább. Felhívott néhány vendéglőt, s az iránt érdeklődött, ismernek-e valamilyen sirályból készült ételt. Végül az ötödik szakács, aki járt Új-Zélandon annyit tudott, hogy a maorik valami ínyencséget készítenek egy halászmadárból, de az nem sirály, hanem viharmadár, és úgy hívják mutton bird. Nagyon sokáig főzik, amíg elmegy a halíze, többször is leöntve róla a levet. Nagyon macerás munka elkészíteni, nincs vendéglő, amely ilyent szolgálna fel! Akkor lehet, hogy egyesek a sirályt is megeszik…

— Hol hallottál erről az ételről? — érdeklődött Johnnytól.

— Adam főzött, és nagyon ízlett.

— Hát persze, valami ukrán étel! Ami azt illeti, volt éhínség Ukrajnában Sztálin idején, több millióan haltak éhen, sok mindent kitaláltak, hogy ehessenek… Itt kellett volna kezdeni! Akkor meg cirill betűkkel írjuk be a Google-ba, majd a fordítót használjuk… tehát яш, majd ENTER… A keresőmotor megtalálta egy romániai város nevét[2]. Románia Ukrajna szomszédja… Jászvárosi sirály… Ez elvileg lehet egy étel neve. Hiába keresett tovább viszont, ukránul és románul is, semmi érdemlegeset nem talált.

Julie inkább egy ukrán vendéglőt keresett Seattleben. Rá is talált az Ukraine International Foods-ra[3], de az élelmiszerbolt, nem vendéglő. Felhívta, de azok se yash-ról, se sirályból készült vagy „Jászvárosi sirály”-nak becézett ételről nem hallottak. Szerintük se a gull yash se a yash gull nem hasonlít semmilyen ukrán étel nevére.

Amikor viszont Michael már a wordsense.eu weboldalon keresgélt a яш-hoz hasonló szavak közt, akkor lelt rá a „quyash” kumik szóra, ami fiatalt jelent. A kumik nyelv a török nyelvcsaládba tartozik, és Dagesztánban beszélik. Ezek szerint valami fiatal állatból készült étel lehet, ki tudja a neve honnan ered, hiszen Ukrajnában sok török nép szlávosodott el. Talán nem is ismerik ország-szerte, lehet valami regionális recept is, hiszen hatalmas az az ország.

— De hát tisztára hülyék vagyunk… Miért nem kérdezed meg Adamot? Tőle a receptet is megkaphatnád, s annak birtokában Mary elkészítheti.

— Még szívességet kérjek attól a gazembertől? Azt már nem! — fakadt ki Michael, ám aztán kisfia könyörgő szemébe pillantva bűntudatosan megenyhült.

— Jó, megkérdem…

Michaelnek erről eszébe jutott O’Hara hadnagy, aki várja. Sietve felöltözött és elhajtott. Alig ment el, megszólalt Julie telefonja. Ann Donnovan kereste. Arra kért engedélyt, hogy hamarabb, mármint azonnal jöhessen, mert vasárnap délutáni programja jött közbe. Julie beleegyezett.

Amint Ann megérkezett, az esti és reggeli eseményekről érdeklődött. Mosollyal nyugtázta a bevált jóslatait. A szemétbe dobott, majd onnan kimentett Teddy macin már nem mosolygott.

— Erős rettegés közepette az jelentette számára az egyetlen szalmaszálat, amibe kapaszkodhat. Hasonló ahhoz, amiként ragaszkodik az egyik rabló pozitív képéhez, aki valamely szinten védelmet nyújthatott neki a többiek ellen. Alkotott magának egy pozitív szereplőt, aki őt megvédi, s így sikerült túlélnie a rettegést. Ha a későbbiekben sikerül is feldolgoznia a rémálmot, és a Teddy maci mellékvágányra kerülne, akkor se dobják ki, sőt olyan helyen őrizzék, ahonnan bármikor elővehetik. Egy nagyobb stressz, bánat, csalódás esetén még előveheti, magához szoríthatja még serdülőkorban is, s ha nem szégyellné, még a felnőttkor küszöbén is!

 

— Két gyermekrablót kihallgattunk — számolt be O’Hara hadnagy Michaelnek. Tagadják, hogy bármi tudomásuk lett volna a szervdonorságról és Bogoljubovval való bármilyen kapcsolatot is. Megvizsgáltuk a telefonjaikat. Egyedül Ivan Kolenchuk telefonjában volt hosszú címlista. A többiekében csak egymás számai voltak, mást nem hívtak, csak önt. Két alkalommal más-más készülékről. Még folyik a legutóbb hívott számok azonosítása az Ivan Kolenchuk telefonjáról. Nem egy közülük bece-, vagy álnév. Sok a kártyás szám… Előkerült a negyedik készüléket is, egy párna alá volt rejtve. Arról hívták önt, majd nem zárták le a hívást, amely alapján megtaláltuk őket. A másik három telefonban ön „Daddy”, „Rifle” (puska) és „MG” néven szerepelt. Ebbe egyszerűen bepötyögték a számot, és nem mentették le… Ki a fene hív így fel valakit, aztán a készüléket párna alá rejti? Ja, és még valami… A hangszórója ki volt kapcsolva. A hívó hallhatta, ami a szobában történik, de ő nem… Nem okos-telefon, nem lehet egy gombnyomással ezt véletlenül megtenni…

— Azt akarta, hogy megtaláljuk…

Ezt már ketten mondták, kórusban. A rendőr folytatta.

— Mondja, Mr. Gun, ki az, aki elrabol egy gyermeket, aztán szándékosan a saját nyomára vezeti a rendőrséget? Miféle ember az, aki mindezek után akkorát rúg belé, hogy az agya szinte kiloccsan az ajtóval való ütközéskor?

„Abban a pillanatban nem láttam más megoldást” — jutott Michael eszébe Adam magyarázkodása.

— Ivan Kolenchuk golyója! A fiamnak szánták!

O’Hara hadnagy azonnal tárcsázott.

— Srácok, még helyszíneltek? A hátsó szobában, ahol Johnnyt tartották, és ahol megtaláltuk elájulva, van egy ágy, hosszú szőrű takaróval lefedve. Abban kerestétek a golyót?

Hallatszott, amint a túloldalon lecsapják a készüléket, majd rövid szünet után az üdvrivalgást már Michael is meghallotta.

— Megvaan! Mekkora hülyék vagyunk! Magasan kerestük… S a gyermek volt a célpont! A szőrös ágytakaróban nem tűnt fel a lyuk!

Mintha rendelésre történt volna, Alvaro őrnagy jelent meg.

— Ha nem lövi le Ivan Kolencsukot, megöli a kisfiamat. Megvan a golyó! — előzte meg Michael a hadnagyot a jó hírrel. Az őrnagy nagyot fújt megkönnyebbülésében. O’Hara hadnagy ismertette vele a tényállást, miután Michael Gun mosolyogva rákérdett:

— Gondolom, ezek után már nem lesz szüksége a Denver & Dove szolgálataira, de ha mégis… Önnek olcsón dolgozunk! — tréfálkozott.

— Az az ember az életét kockáztatta Johnny megmentéséért. Nem tudhatott előre a rablás igazi céljáról. A szervkereskedelemben már nem volt hajlandó részt venni. Egy jó ügyvédre lenne szüksége — nézett Michael Gunra az őrnagy. — Olyant, aki nem áll kapcsolatban a Denver & Dove-al. Ne legyen érdekütközés.

— De ha nem rabolja el, nem kellett volna megmentenie… — tűnődött a pro- és kontrákon Michael Gun.

— Akkor kerül helyébe más, aki nem kockáztatja saját életét a gyermekért. Ugyanakkor, ha felfedezik az áruló telefonhívást… Őt is érhette volna a golyó… — ellenkezett a hadnagy is.

 

 

 


[1] Gull = sirály angolul

[2] Jászváros, románul Iaşi, ejtsd jásj

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 769 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.