kátya portoro : Megállj !

Az idézett sorok Radnai István Gyűrött vászon című verséből valók, foto : kátya

 

 

 

kövekké dermedt 
tapasztalat 
élet 
utadon hagyott 
megannyi 
lélek darab
s a felsértett léptek 
sebtében 
menekült énjében 
ég a fájó emlékezet
mit a talpalatnyi lét 
hasított beléd
s a varratok
mint levélen az ér
eleven s él
éli független
megtestesült 
világát 
benned 
mintaképpen
lásd be 
magad elől futsz
mozaik valóságod
mögötted maradt 
maradék
színes világod 
ma már csak 
fantomkép
s míg rohansz 
ki tudja 
meddig és hova
egy dallam 
kapaszkodik beléd
de állj 
állj csak meg 
s nézd mily parttalan a 
kövekkel kirakott 
kiszáradt meder
élned kell ember
kiállt reád 
távolból a Mester
ne barátkozz 
a szellemekkel 
ég tükrébe nézz
s lásd be 
”magad vagy 
kit 
restellsz 
összerakni
s a tépett 
dallam lépte 
belőled szakad ki”

Legutóbbi módosítás: 2016.10.27. @ 12:41 :: kátya portoro
Szerző kátya portoro 57 Írás
Szia, kedves olvasóm , írásaim neked szólnak! Örülj , sírj , nevess és gondolkozz velem ! Azonosulj, vagy találd meg a neked szóló üzenetet ! Életfilozófiám : Fűnyíróval macerás lepkét fogni, de nem lehetetlen. Velem nem kelhetsz versenyre mert én nem versenyzem. Persze akad több filozófia is a tarsolyban, de azokat majd a verssorok mögül lövöldözöm Rád. Őszintén remélem, a szívedbe és az elmédbe fogadsz. Én szeretlek . Az illusztrációk saját rajzaim, amik grafikai értéket ugyan nem képviselnek, de segítenek belelátnod gondolatvilágomba. Arcképcsarnokom tehát a bónusz ajándék . Vágy most versekben élek szavakkal ölelkezem gondolat-magokat szórok felelőtlenül utca kövén koptatom a kihegyezett élet-érveket szegény bolond módjára mutogatom magam csókodra vágyom Ember igaz szerelmedre hús-szagú ruhád vesd le meztelenkedjünk Munkáimat 4 fő csoportra osztottam , ezek a következők: Kátya versek : itt található szerelmes , Istent kereső, filozofikus tartalmú és számos, egyéb érintettségű írás, ez mennyiségre a legtöbb Fűnyíróval macerás lepkét fogni de nem lehetetlen : ez egyben életfilozófiám és eme címszó alá gyűjtöm bölcseleteimet és pillanatnyi elmebetegségem megnyilvánulásait , inkább rövidebb prózai, pórázon tartott gondolatok, semmint versek Jákob üzeneti az odúból avagy a kilövőállások magánya : korábban Egytállencsejákob álnéven írtam blogoltam a név innen átmentve , ami később úgymond önálló irodalommá vált . Kb, 45 vers és prózai betétek teszik ki, ami egységes színpadra szánt alkotássá érett . Jákob egy a lövészárokban megbújó katona ,aki tudósít , a háború a Világ és az írások természetesen az ember legmélyebb magányát és a világban való jelenlétét , kettejük viszonyát kívánja életre kelteni . A magány itt nem feltétlenül egy depresszív elzárkózás, sokkal inkább az a titok, ami maga az ember, és ami minden egyedben ott van legbelül, félősen és vágyakozóan . Utca versek avagy séta az emberrengetegben: ez új kezdeményezésem , nem fennkölt, de realisztikus villanások és reflexiók az életre, és természetesen a saját életemre , a hétköznapok történéseire primitívebb formában . Megjegyzem ezt nagyon szeretem írni. Van néhány prózám is , de ezek még nem képeznek kategóriát hehe