Marthi Anna : Dal ide

Érzékenység ragaszkodó páncélja alatt találtam…

Komolyan elbúsult-e egy töpörödött szív-makk?

Tölgylevelek lombja közé érve, mezítelen szívem

csend zónájához. Karcos gondolataink teketória-

nélküliségbe szaladnak; gyáva agy álomnagyság-

töredékei, láztalan hiszékenységgel óvatoskodni

első pihe élét, szerelmeslevél szárát megérintve.

Tág elképzelés vetkőzött, pillanat alatt a tudat is

felébredt halott magányunkból: tiszta lett a szép.

Legutóbbi módosítás: 2016.10.06. @ 20:13 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1330 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak