Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik, másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség. Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze.
Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.
Október
Öregedés kora
„Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.”
Részlet: Weöres Sándor: Marasztaló c. versből
Őszül. Milyen csodálatos a magyar nyelv: az idősödő emberekre nem egyszerűen azt mondja, hogy „fehér lett a haja”, hanem „őszül”. Az ősz haj több mint egy „hajszínváltás”, komoly, belső átalakulás. Mint az októberi fák: a sárga, barna, piros levelek fenséges hangulatot kölcsönöznek az őszi erdőknek. A vénasszonyok néhány pillanatig még elhozzák a nyarat, marasztalnánk, de tudjuk, hogy nem lehet. Megnyugszunk. Örülünk, amikor végre bekapcsolhatjuk a fűtést, és egy bögre teával beülhetünk a jó meleg szobába. Talán nem véletlen, hogy Szűz Mária oltalmát is ebben a bensőséges hónapban ünnepeljük. Az idősödő lélek életében itt-ott már unokák szaladgálnak; újra felfedezheti a kedvenc könyvet, esetleg összebújhat kedvesével. Bentről, vagy inkább kívülről szemléli a világot, amely az október ellenére is tovább folytatja munkáját. Az „ősz” ember pihenni vágyik.
Legutóbbi módosítás: 2016.10.08. @ 11:31 :: Szabó-Kiss Beáta