Zalán György : – Ha már vörös, legalább száraz legyen!

Goethe-ről, Schillerről, Balzacról is olvastam, hogy rohadó almát szagolgattak az ihlet miatt. Kipróbáltam, de büdös, ihlet helyett émelygést hozott, így döntöttem a vörösbor mellett. Igaz, nagyon kell figyelni, mert keskeny a mezsgye a már hatékony, de még nem romboló mennyiség között.
A statisztika azt mutatja, hogy többször boroztam, mint ahány verset írtam. Tapasztalni kell még az adagolást…

 

 

 

 

Van nekem egy jó barátom,
itt lakik a szomszéd házban.
Ennem adott, ha éheztem,
egy kabátot, hogyha fáztam.

Társam volt, ha magány kínzott,
segített, ha elfolyt pénzem,
volt, hogy adósa maradtam,
nem hagyott ő cserben mégsem.

Mit gondoltok, mit tett, mikor
szomjúságra panaszkodtam?

(Tudom, nyelvtanból megbuknék…)
Jól be vagyok rúgva mostan!

Szeretem a bort (a vöröst),
olyan, mint az orrom hegye.
– Nem bírsz többet! – Á, fogadjunk,
még két pohár ugyan megy-e?

Persze, hogy ment, több is, sokkal,
bár lehet, elhamarkodtam.

(Tudom, nyelvtanból megbuknék…)
Jól be vagyok rúgva mostan!

A vörösbor a hegy vére –
hemoglobin bár nincs benne,
egy vérszegény “páciensnek”
mégis biztosan jót tenne!

Gyomorbajra, megfázásra,
lúdtalpra vagy migrén ellen
– bort kell innom (vagy esetleg
egy kis borkocsonyát ennem)!

Szeretem a bort (a vöröst)
vagy lehet, hogy ezt már mondtam?

(Tudom, nyelvtanból megbuknék…)
Jól be vagyok rúgva mostan!

Jó a bor a versírásra!
Ettől csókol meg a múzsa.
Homlokomon fároszi fény;
világít a múzsa rúzsa…

Minden oké, verselhetek,
ez szerepel minden terven!

…most látom, hogy akárhogy is,
de elkészült már a versem!



A korsóhoz

Vajon mit rejt öled, kedves?
Üvegből vagy, nem titok!
Méhed aranyszínű, nedves,
s benne, amit áhítok!

Hattyúnyakú füled ívét
öt ujjammal illetem,
mohó csókkal rád tapadva
nyelem kedvem, ihletem.

Bárcsak mindég velem lennél
csókos ajkú kedvesem!
Minden óra minden percét,
míg velem vagy, élvezem!

Béke honol otthonunkban,
nem veri fel zaj, vita.
Közénk soha nem áll semmi,
se ármány, se praktika!

…Csak a kútra nem engedlek!
Úgy félek, úgy féltelek!
– Hisz’ a szólás korsóját is
az oda-út törte meg!…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Zalán György
Szerző Zalán György 176 Írás
1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu