Schifter Attila : Előnytelen fekvés

 

 

Itt lakom a jéggé dermesztő északi sarkon,

ahol senki más nem ölel, csupán a szende köd.

Bármerre is nézek, fagyos szelek mossák arcom

és mindenféle csapadék azonmód szembeköp.

 

Én könnyelmű, meggondolatlan, hová tévedtem,

mint a nyárelő szülötte, gyanútlan gyermeke?

Még őrzöm elhűlő szívemen, emlékképekben

déli ablakok fényét    de remélni merjem – e?

 

Simogathatja vajon bőrömet egyszer újra

melegük, mely depresszióból örömet érlel

vagy balkonom továbbra is a fergeteg fújja

és végleg elfedi a nappalt a komor éjjel..?

 

Egy távolba hasadó sikoly néha velőt ráz

( bár. a jegesmedve még eddig nem talált ide )

ám, így jár a balga ember, aki késve jön rá:

hogy inkább köztes lakást kellett volna vennie. 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.10.18. @ 20:00 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.