Tőled érkezik a pillantás; egy égbevesző jel, onnét van a titok, amibe feledkezel. A mindenkori csend vagy, józanodás és mámor, ébrenlétbe feszített erkölcs is, aki hatálytalanul határol. Hömpölyögsz varázslat, mint a mérhetetlenbe fúló idő, Nő vagy, felejthetetlenül, [… Tovább]
Elég a mintjeimből, csak kópiává teszlek azzal élve!Légy bennem inkább egyedi anyag, valami fel nem fedezett talány vagy valami tény, ami aprólékosan ki sem talált! Légy kallódó ötleteknek ismeretlen magja!Légy a legkülöncebb, aki versét szó nélkül szavalja!Légy sosem hallott [… Tovább]
Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről. Nagy nehezen jutott le a sok kavargás a tudatáig, még mindig támaszkodva, egy régi puttony málló, gyenge hátoldalán. Állát a puha szalmabucka támasztotta, és csak nézte — közvetlen közelről —, amint [… Tovább]
Nézem, ahogy szemed égkék lobogásának apró szikrái csillagokként hullanak elém, és gyermeki ösztöneiddel magadhoz öleled a halhatatlanságot. Te vagy az egyetlen, kiolthatatlan fáklyafény, szíved örök nyárban játszik, hiszen tiéd az angyalok szárnyainak lágy suhogása. Csak méltó szeretnék lenni hozzád! [… Tovább]
