Vers

Tőled

  Tőled érkezik a pillantás; egy égbevesző jel, onnét van a titok,  amibe feledkezel.    A mindenkori csend vagy,  józanodás és mámor, ébrenlétbe feszített erkölcs is, aki hatálytalanul határol.   Hömpölyögsz varázslat, mint a mérhetetlenbe fúló idő,  Nő vagy, felejthetetlenül, [… Tovább]

Vers

– amint –

  Elég a mintjeimből, csak kópiává teszlek azzal élve!Légy bennem inkább egyedi anyag, valami fel nem fedezett talány vagy valami tény, ami aprólékosan ki sem talált! Légy kallódó ötleteknek ismeretlen magja!Légy a legkülöncebb, aki versét szó nélkül szavalja!Légy sosem hallott [… Tovább]

Emlékirat

Öregfiú – 4.

Lírai emlékek és álmok egy feledésbe merülő emberről.   Nagy nehezen jutott le a sok kavargás a tudatáig, még mindig támaszkodva, egy régi puttony málló, gyenge hátoldalán. Állát a puha szalmabucka támasztotta, és csak nézte — közvetlen közelről —, amint [… Tovább]

Vers

Angyalokkal táncoló

Nézem, ahogy szemed égkék lobogásának apró szikrái csillagokként hullanak elém, és gyermeki ösztöneiddel magadhoz öleled  a halhatatlanságot. Te vagy az egyetlen, kiolthatatlan fáklyafény, szíved örök nyárban játszik, hiszen tiéd az angyalok szárnyainak lágy suhogása.   Csak méltó szeretnék lenni hozzád! [… Tovább]