kátya portoro : Summa

 

megéltem pár nyarat 

 

átaludtam néhány telet
miközben újra és újra 
besurrant a kikelet 
s mire őszbe fordult
a csavargó gondolat
írni kezdtem arról 
ami itt maradt

 

 

polcokon könyvek 
vitéz katonák
műremekek

ásítanak sorban

holtomiglan 

holtodiglan 
egykor nekik mind 
szerelmet vallottam

 

egy kopott

fekete táska
benne írógép lakik
csak egy mosoly 
ma jussa 
rajta ujjbegyem 
már nem kopik

 

barázda-bakelit
magára maradt 
hangtalan
az idő forgása nyelte el 
benne eltemetve 
nyughatatlan dal
ma is rejtelem

 

 

egy ócska gép 
mi eltörött pedig 
acélos a váz
lencséken átszűrődő 
titkos világ izgatott 
nyomába szegődtem
évekig tartott a láz

 

elkezdtem 
kergetni az embert 
hogy lelkébe lássak 
talán tudok adni 
valami szépet a világnak

 

végül felhagytam vele

most ott lóg a falon 
leendő önarcképem 
fekete kerete

 

rongyos lapokon rejtőző 
“ige” idők szítottak tüzet

hittel istennel 
megharcoltam
sorsom barátja lettem
ma magam írom
magamnak a
verset
elkeseredetten

 

olyan vagyok
mint az
őszbe fordult napok
a gondolat is tétova

naponta szövi tervét a pók 
mégsem jut sehova

 

Legutóbb szerkesztette - kátya portoro
Szerző kátya portoro 57 Írás
Szia, kedves olvasóm , írásaim neked szólnak! Örülj , sírj , nevess és gondolkozz velem ! Azonosulj, vagy találd meg a neked szóló üzenetet ! Életfilozófiám : Fűnyíróval macerás lepkét fogni, de nem lehetetlen. Velem nem kelhetsz versenyre mert én nem versenyzem. Persze akad több filozófia is a tarsolyban, de azokat majd a verssorok mögül lövöldözöm Rád. Őszintén remélem, a szívedbe és az elmédbe fogadsz. Én szeretlek . Az illusztrációk saját rajzaim, amik grafikai értéket ugyan nem képviselnek, de segítenek belelátnod gondolatvilágomba. Arcképcsarnokom tehát a bónusz ajándék . Vágy most versekben élek szavakkal ölelkezem gondolat-magokat szórok felelőtlenül utca kövén koptatom a kihegyezett élet-érveket szegény bolond módjára mutogatom magam csókodra vágyom Ember igaz szerelmedre hús-szagú ruhád vesd le meztelenkedjünk Munkáimat 4 fő csoportra osztottam , ezek a következők: Kátya versek : itt található szerelmes , Istent kereső, filozofikus tartalmú és számos, egyéb érintettségű írás, ez mennyiségre a legtöbb Fűnyíróval macerás lepkét fogni de nem lehetetlen : ez egyben életfilozófiám és eme címszó alá gyűjtöm bölcseleteimet és pillanatnyi elmebetegségem megnyilvánulásait , inkább rövidebb prózai, pórázon tartott gondolatok, semmint versek Jákob üzeneti az odúból avagy a kilövőállások magánya : korábban Egytállencsejákob álnéven írtam blogoltam a név innen átmentve , ami később úgymond önálló irodalommá vált . Kb, 45 vers és prózai betétek teszik ki, ami egységes színpadra szánt alkotássá érett . Jákob egy a lövészárokban megbújó katona ,aki tudósít , a háború a Világ és az írások természetesen az ember legmélyebb magányát és a világban való jelenlétét , kettejük viszonyát kívánja életre kelteni . A magány itt nem feltétlenül egy depresszív elzárkózás, sokkal inkább az a titok, ami maga az ember, és ami minden egyedben ott van legbelül, félősen és vágyakozóan . Utca versek avagy séta az emberrengetegben: ez új kezdeményezésem , nem fennkölt, de realisztikus villanások és reflexiók az életre, és természetesen a saját életemre , a hétköznapok történéseire primitívebb formában . Megjegyzem ezt nagyon szeretem írni. Van néhány prózám is , de ezek még nem képeznek kategóriát hehe