Benke-Szabó Lilla Szerző
Vezetéknév
Benke-Szabó
Keresztnév
Lilla
4 év 13 komment

… jelentkezik a népmesékben a keresztény vallás ó- és újszövetségi jegyeinek teljes felvonultatása csakúgy, mint a cigány nép sajátságai, s a velük való tapasztalások alapján kialakított üdvtörténeti lehetőségeik.

 

A magyar népmeséknek (s ahogyan vizsgálódásaim igazolják, más népek népmeséinek is) egyik legjellemzőbb vonása, hogy ötvözik az emberiség kezdetéig visszavezethető ősi tudást és az éppen jelenlévő kor jegyeit, tapasztalatait. Magyarságunknak megkülönböztető vonásai közé tartozik — amint ezt Karácsony Sándor is kifejti a Magyarok Istene c. művében —, hogy mindent, amivel találkozik, magába olvaszt, és átmagyarít. Így jelentkezik a népmesékben a keresztény vallás ó- és újszövetségi jegyeinek teljes felvonultatása csakúgy, mint a cigány nép sajátságai, s a velük való tapasztalások alapján kialakított üdvtörténeti lehetőségeik. Mert a magyar gondolkodásnak szintén elemi részét képezi a mindenben és mindenkiben ott rejlő, Istennel való közösülés lehetőségének a keresése.

 

A cigány szónak hangalaki párja a szegény szó. (E hangalaki társítást Csontváry-Kosztka Tivadar elgondolása alapján állíthatjuk fel.) Valóban felismerhetjük a párhuzamot a két kifejezés tartalma között, tudniillik népmesei értelemben véve az szegény, aki reménytelen, nem leli a kiutat, elmerül az önsajnáltatásban és a kilátástalanság érzetében. Ezzel azonban valamelyest ellentétben is áll népmeséink cigánysága, amennyiben mindig tesznek valamit, hagynak valamilyen határozott nyomot. Akár rosszat, akár jóra törekvőt, de biztosan felfigyel rájuk a környezetük, tehát az önsajnálat és reménytelenség nem társul tétlenséggel is.

A magyar népmesékben alapvető eltérést figyelhetünk meg a cigány nők és a cigány férfiak szerepe között.

A cigányasszonyos mesék tulajdonképpen mind ugyanazon alapulnak: a nehézségek árán megtalált lányt, a legény óvatlansága folytán, egy cigányasszony vízbe löki, s maga, vagy leánya bújik a szép leány gúnyáiba. Ha egyéb helyzetben fordul is elő, soha nem ad, soha nem kímél senkit és semmit, érzéketlen, önző, gátlástalan és az emberi lélek legmélyebb rétegéig lelát. Ő a fő gonoszok női megtestesítőinek egyike. Ha a cigányasszonyokat, mint a világban megfigyelhető és ránk ható erő-jelenséget elemezzük — mert a népmeséknek létezik ilyen értelmezése is —, akkor azt a megfordítással azonosíthatjuk. Ők azok, akik az eddig fennálló és rendnek tartott helyzeteket, nézeteket, állapotokat a tökéletes ellentétjükbe állítják. Hasonló ehhez az egyik üzletlánc neve is: a régebben használatos rövidítésnek az ABC-nek a teljes neve Alapvető Beszerzési Cikkek. Ugyanennek cigányasszonyosan fordított jelentése: Cikkek Beszerzése Alapvető (CBA), mely sajnálatosan általánosítható jelenség a világban.

A megfordításon kívüli másik jellegzetes viselkedése ennek a szereplőnek az érzelmi befolyásolás. Ahhoz, hogy valaki manipulálhasson egy embert, nagyfokú emberismeret és érzékenység szükséges, amivel úgymond a veséig lát az illető. Ha a tudatosság nem is, de ez a bizonyos érzékenység kétségtelenül megfigyelhető mind a valódi, mind a népmesei cigányasszonyokban. S ha ismét erőként vizsgáljuk e tulajdonságot, sajnos nem lehet kétséges, jelen van-e életünkben a befolyásolás széles skálája.

Tulajdonképpen a magyar népmesékben a cigányasszony az, aki a Fényre törő lányt lerántja a földre és rákényszeríti a szenvedésre, a leegyszerűsödésre, a küzdelemre. Ő az, aki testet ad a magasodni kész léleknek. Úgy is értelmezhetjük, hogy a lány abban a percben születik meg földi életére, amikor a cigányasszony lecsábítja a fáról (ld. életfa), beleveti a vízbe és belebújik a szerepébe. (A cigányság ugyanis a testiség, a testi lét jelképe. A szépasszonyokhoz képest annyival értékesebbek, hogy náluk megjelenik a lélek is, bár ezt kizárólag ártó, önös célra használják.) Innentől általában két szálon futnak az események. Fontos szerepet kap a szerelmes férfi, aki, megtévesztve, a csúnyult lányt viszi magával a palotába és egy szegény házaspár, aki megmenti és meggyógyítja az igazi szépséget, hogy az majd visszavegye elrabolt helyét a királyfi mellett. A cigányok női képviselőinek ezek szerint az üdvtörténeti lehetősége, hogy a spirituális képességeiket összeegyeztessék az erkölcsi értelemben vett emberi szépséggel és jósággal.

 

A cigány férfiak szerepe más, többfélébb. Előfordulhatnak apaként, akik otthagyják a családjukat, s a fiúk Mennyet és poklot bejárva találják meg és viszik haza. Van favágó vagy nagybőgős, aki találkozik az ördöggel és őt furmánnyal rászedve gazdagszik meg. Találunk közöttük ügyes embert, aki hét legyet üt le egy csapásra (bár ez nem minden változatban cigányhoz kötött mese). Jellegében mindegyik ugyanazt a képet adja a cigány férfiakról, mégpedig az erkölcsi hiányosságait talpraesettséggel, alkalmazkodni tudással való ellensúlyozás képességét. Ez nagyjából egyezik mindennapos tapasztalatainkkal. A jó-rossz viszonylatában nincsen megjelölve határozott minőségük. Kicsit jók is, kicsik rosszak is. Olyanok, akik mindenhol ott vannak, akik rengeteg gyereket tartanak el, de ettől a sok rajkótól hajlamosak távolságot tartani, vagyis a nevelés terhét az asszonyra hárítani. Annyira sokat, hogy ez a mennyiség még az ördögöt is elijeszti. Attól a helyzettől eltekintve, amikor az apja megtalálására ered a fiú, az összefogás nemigen érhető tetten. Jórészt külön csoportot alkot az anya a gyerekekkel, és az apa. Az asszony és a férj között leginkább viták vannak, a megbeszélés szinte egyáltalán nem jelenik meg. Az ő népmesében megjelenő megoldásaikat főként a hevesség, szenvedélyesség, türelmetlenség és elhatárolódás jelzi. Az egyéb népmesei szereplőkkel ellentétben az üdvre vezető útjukat is sokkal inkább a gyakorlatias, testi oldalról közelíti meg a magyar hagyomány. Azt kell legyőzniük, ami a legerősebb bennük, vagyis a felmorzsolódást, igénytelenséget, gyökértelenséget. Kizárólag az a fiú juthat üdvre, akinek fontos az apja, aki magára veszi az apa hanyagságának, önzésének kijavítását, vállalva ezzel akár a pokol megjárásának kockázatát és veszélyeit. A népmeséink üzenete szerint annyira jó ellenállásúak és elnyűhetetlenek a cigányok, hogy őket még a pokol tüze sem égetheti meg, mert inkább kilopják a tüzet a pokolból, de nem kerülnek bele. A cigány nőkkel kapcsolatos nézetekkel szemben a cigány férfiak meséiben észrevehető a jóindulatú és felmentő humor.

 

Összegzés

 

Összegzésemben a cigányság kétféle — szociológiai és népmesei — megközelítése közti különbözőséget, egyezőséget vizsgálom, illetve a mindezekből levonható tanulságokat.

 

— Különbözőség: a szociológia elsősorban emberi, fizikai szempontból vizsgálja a társadalom különböző területeit, míg a népmesék a szellemi és lelki világ történéseit tartják szemük előtt.

A létforma, létállapot alapján levont következtetések az életnek keskenyebb sávjára alapoznak, mivel ha tekintetbe veszik is egy-egy — jelen esetünkben — cigány ember lelki-szellemi szintjét, nemigen fognak ebből az emberin túlmutató dimenziókra vonatkozó megállapításokat tenni. Ez nem is dolguk. A népmesék ellenben a földön tapasztalható bármilyen eseményt, képletesen értve fellövik az égbe, átjáratják a csillagokon, az úgynevezett hétbolygó rendszeren, ütköztetik a túlvilág minden teremtett lényével, végül még magának a Teremtőnek is megkérdezik a véleményét, majd az így kapott „választ” adják át nekünk olvasóknak és hallgatóknak… Folyamatos párbeszédben vannak az emberi és az ember feletti, a hívők szerint Isteni világgal. Mintegy csatornaként működnek a két szféra között. Azt közvetítik felénk, ami a túlvilággal való kapcsolatunk szempontjából fontos. Így bármely személyről, helyzetről legyen is szó, azt mind átvitt értelemben, képbeszédként kell értelmeznünk. Amitől azonban ez a csatorna hiteles, szerethető és érthető lesz, az a hétköznapi nyelvezet és a hétköznapi személyek hétköznapi eseményeinek felismerhetősége melyek által igazán emberközelivé válik. Ezzel válik emberi nyelvűvé.

A szociológia azt kutatja, hogyan lehet a világunk jó értelemben véve emberibb, illetve miért nem az. Összefüggéseket keres, elgondolkodtat és hasznos tettekre sarkall. A magyar népmese a lélekre hat, ismert társadalmi képek felhasználásával, és összetettsége miatt a hallgatóra bízza, hogy gondolkodni akar, érzés—szinten tartja, vagy szellemi útként használja. De akármelyiket választjuk is, a tudatalattira gyakorolt erőteljes hatása miatt bizonyosak lehetünk a ránk gyakorolt jótékony hatásában és abban, hogy életünket jó irányba mozdítja el.

 

— Egyezőség: Miután a magyar népmese sok szereplőt a valós világból merít, óhatatlan a szociológiában kimutatott eredményekkel való egyezősége. A magyar népmese személyeinek direkt módú ábrázolásában az egyéni tapasztalatokra épít, éppen úgy, mint a társadalom tudománya. Erkölcsi szempontból vizsgálva a kulturális antropológia áll közelebb a népmesékhez az elfogadás, megértés, minőségi együttélés iránti igényével. Közérthetően és nemes egyszerűséggel fejezi ki szándékát, ami — értelmezésem szerint — az emberek közötti diszkrimináció, stigmatizálás és egyéb, a közösség szempontjából káros viselkedési módok megszüntetése. Ez az emberi hozzáállás a népmesék világában is érzékelhető, egy különbözőséget azonban itt is meg kell jegyezni. Úgy tűnik, a kulturális antropológia az addig általánosított, társadalmilag bomlasztó vélemények ellenkezőjét törekszik bebizonyítani. A magyar hagyomány szokásaiban ezzel ellentétben az tapasztalható, hogy e bomlasztó tényeket megalapozottnak s így igaznak tartják, s a megoldást is ehhez igazítják. A magyar népmese ahelyett, hogy vitába szállna a közvéleménnyel, a gondolkodás átalakításával mutat kiutat az érdekellentétek okozta feszültségből (ld. a példamesében: a cigány lop-csal-hazudik = az ördöggel is ezt teszi, amiből végső soron a környezete is profitál).

 

— Tanulság: Hosszú évszázadok megoldatlan kérdéseiben nehéz mindenki számára elfogadható válaszokat lelni. Mit is tanulhatunk a tudomány és a nép hagyományának ötvözéséből? Talán azt, hogy a megközelítés és a továbbmutató tervek iránya a lényeg mindenben. A nehézségi nyomaték mindig függ a tömegtől. Minél nagyobb a tömeghatás, annál nagyobb a nyomás, mely mozdulatlanságra, vagy pontosan a szándékunkkal ellentétes irányba kényszeríti a nyomottat. A szociológia azt mutatja, vajmi keveset változott a helyzet évszázadok óta, s szinte kiutat sem látunk, mert állandósulni látszik a helyzet. Mintha minden szereplő elfogadta volna, és kőbe vésettnek tartaná a fennálló viszonyokat. A nem-cigány réteg a tömeg, a cigányság a nyomott fél. Mindig lesznek, akik megértésre ösztökélik a tömeget, de ennek a tömegnek saját nyomása is van, belső préselő ereje. Nehéz itt már véleményeket megváltoztatni érveléssel, látványos tettekkel. Így pusztán a testi szinten, nem hiszek a jobbulás lehetőségében — ha a jobbulásban az érdekek közeledését, a megoldás keresését értjük. Az egyetlen lehetőséget abban látom, ha megtanuljuk a dolgokat felülről nézni, vagyis a szónoklatok közvetlensége helyett, melyek minduntalan ütközési felületet nyújtanak, a belső hozzáállásunk elcsendesítését, nyitottságát érdemes megvalósítani. Ha már túl sokat beszélünk valamiről és azt gondoljuk, nincs több érvünk, mégsem változik semmi, a leghatékonyabb elhallgatni, magunkba fordulni és hagyni, hogy egy általunk magasabb szintűnek tartott személy vagy elv irányítsa a beszédünket . Talán már ennyi is elég a romlás megállításához. Akármennyire is akar jót egy-egy mozgalmista, minél többet beszél, annál inkább korbácsolhatja az idegeket, érzéseket. Szándéka ellenére, a figyelem megtartásával megtarthatja a kialakult állapotot is. Egy csendes tett jóval nagyobb erőt képvisel.

A magyar népmesékből mindig azt tanulom, hogy törekedjünk kívülről és felülről nézni az életünket. Ha már Odaát leszünk, a most leküzdhetetlennek látszó nehézségekből talán semmi nem fog számítani. Talán az egyetlen, amit magunkkal viszünk az lesz, vajon megfelelően szerettük-e a minket körülvevő embereket nemre, fajra való tekintet nélkül. S a magyar népmesék tanítása szerint megfelelő az, amivel a társadalmat és legfelsőbb szinten az isteni igazságot szolgáljuk, őszintén szembenézve a valósággal, alkalmazkodva a lehetőségekhez és adottságokhoz, megteremtve a békés együttélés feltételeit. E feltételek megteremtésének alapja az a népmesei gondolat lehet, hogy minden emberben van hasznos tulajdonság a haszontalan mellett, csak meg kell találni az ezen arányokhoz igazodó feladatleosztást. Ha mindenki ott, azt és annyit dolgozik, ahol és amennyit tud, akkor a világ egyensúlyban van. A feladat felosztása az erősé, a tanulté, a belátóé kellene legyen, egy olyan bölcs királyé vagy királyfié, akinek vezérfonala túlmutat önnön érdekein egy magasabb szintű erkölcsiséget képviselve.

Persze mindez utópisztikusnak tűnik, de az ideák képviselői gondolatuk teremtő erejével mindig elindítanak valamilyen pozitív gondolatot, mely a táltos paripa szárnyán repül a megvalósulás felé, valósággá változtatva az elérhetetlennek tűnő vágyakat.

A magyar népmesékben több példát is olvashatunk Égbe jutó és gyönyörű királykisasszony kezét elnyerő cigánylegényekről. A ma emberének pozitív gondolkodását talán már az is képviselné, ha ezen lehetőségeket nem zárnánk ki, hiszen így megállítjuk azoknak a gátaknak a felállítását, melyek megakadályozzák, hogy a cigány legények és leányok „járjanak Isten hírével”.

 

— Példamesék: A fazékfedő, A cigány a pokolban

 

4 év 4 komment

E dolgozat célja a népmesékben megjelenő cigányságot — azok típusaival, jellegzetességeivel — összevetni a gyakorlatban tapasztalható cigánylét formáival, jellemzőivel.

 

 

4 év 2 komment

Tekintve, hogy a magyar népmesék szerelmei minden esetben hármas szinten történnek, egyetlen szerelemérzésről beszélhetünk, s annak háromféle megjelenítéséről.

 

 

 

4 év 3 komment

… a népmesei szerelmet nem elég felsorolás szinten kezelni, hanem tüzetesebben meg kell vizsgálni az utat, melynek segítségével elérhetővé válik ezen eszményi érzés. Ezért először sorba vesszük a magyar népmesei szerelem útját, állomásait.

A szerelem útja és állomásai a népmesékben

 

A népmesei értelemben vett szerelem a legmagasabb fokú, amit ember elérhet az életben, vagyis a testi, lelki és szellemi érzések tökéletes egysége, melynek megélésével túlléphetünk az emberi léten egy olyan világba, ahol már nagyon közel, sőt sokszor tapintható, érezhető közelségbe kerülünk a Teremtő birodalmával. Ennek fényében a népmesei szerelmet nem elég felsorolás szinten kezelni, hanem tüzetesebben meg kell vizsgálni az utat, melynek segítségével elérhetővé válik ezen eszményi érzés. Ezért először sorba vesszük a magyar népmesei szerelem útját, állomásait.

Mivel a szerelmes népmesék vagyis „szerelmesék” sokszínűségük miatt számos állomásfajtát mutatnak, és azok sorrendje nem mindig egyezik meg, s e rövid tanulmány keretei nem teszik lehetővé az összes változat bemutatását, itt csupán néhány igen sarkalatos állomás szerepel majd, egy viszonylag gyakorinak nevezhető sorrendben. Alapul azon eset szolgál, amikor is egy férfi indul egy királykisasszony kezének elnyeréséért — a magyar népmesékben leginkább férfi küzd a királykisasszonyért. A vázolandó állomások tehát a következők: családi helyzet bemutatása — elindulás — segítő erő szerzése — eltévedés — gonosz elleni küzdelem — ismerkedés a királykisasszonnyal — próbák ismertetése és kiállása — győzelem — új család alapítása.

Mielőtt bele fognánk az út képzeletbeli bejárásához, tisztázandó a szegényember és a királyfi — mint leggyakoribb férfi szereplők — értelmezése. Mivel népmeséről van szó, mely alapvetően a hármasság szintjén mozog, nem vagy nem csupán anyagi értelemben kell vennünk e fogalmak tartalmát. A szegény, mint lelki-szellemi állapot szerepel, amely nem zárja ki, de nem is tekinti természetes következményként az anyagi szegénységet is. A szegényember, mint fogalom, a reménytelenség, kilátástalanság, a jövőbe vetett bizalom hiánya. Esetükben a remény megjelenésekor születik meg a gyermek, amely önmagában azonban mégsem feltétlenül elég a boldoguláshoz. A királyság pedig, ugyanezen elvek mellett magas szintű lelki és szellemi erőt jelent, ahol viszont bizonyos emberi hiányosságok miatt kell elindulnia a született gyermeknek, a hibák kijavítása, gyengeségek megerősítése érdekében.

 

    Családi helyzet bemutatása:

 

Szinte kizárólagossággal megállapíthatjuk, hogy a magyar népmesék egytől egyig az otthon bemutatásával kezdődnek, tudat alatt is kiépítve ezzel az emberben a gyökérazonosság fontosságát. Az indulási család lehet királyi, szegény vagy ritkább esetben a kettő közötti gazdag, illetve félgazdag állapot. Tekintve, hogy népmesei értelemben a szegénység a reménytelenség, a királyság pedig bizonyos szintű megérkezettséget jelent, s hogy e két állapot a legjellemzőbb, mint indulási pont, megállapíthatjuk, hogy a győzelemhez a két végső tudatszint, tehát a teljes kilátástalanság vagy az önismeret és önbecsülés legfelsőbb foka vezethet, magyar szellemiségben élve. Az indulási helyzeten kívüli egyéb ismérvek már az egyéni jegyeket mutatják be, melyek eligazítást adhatnak nekünk, milyen típusú ember számára nyújt az adott mese irányelveket. Ezen jegyek lehetnek: érzelmi megosztottság — ld. sok gyermekes család; bizalom vagy bizalmatlan alapú szülő-gyerek viszony; mindkét szülő nevelte, félárva, elrabolt vagy adoptált gyermek; munkához való viszony stb. A háttér mellett nagyon fontos ismeretként magának a gyermeknek vagy gyermekeknek — mert gyakran többen indulnak útnak egyszerre — a jellemzőit is megtudhatjuk, melyek: aranyhajú = kimagasló szellemi-lelki erő, táltosság, lustaság, hammasság = bűnbánatosság, szorgalmasság, szomorúság, szépség = lelki tisztaság, akaratosság, elszántság, okosság, bátorság, erőteljes testi vágyak stb. Ezekből megtudhatjuk, milyen tulajdonság szükségeltetik a győzelem eléréséhez, illetve mit kell az embernek önmagában semlegesíteni az üdvre jutás érdekében.

A magyar népmesékben soha nem hangsúlyozzák ki többedíziglen a felmenőket, mert nem a név, a kutyabőr vagy „egérbőr” a fontos, hanem, amit hoz magával a vér. A család megismerése a lehetőségeink és korlátozottságaink szempontjából érdekes. Tudni kell, meddig fejlődhet egy vérvonal képviselője, s kötelességünk törekedni annak teljesítésére, és szintén érdemes megismerni a határainkat, hogy ne szakadjon bele az ember egy megoldhatatlan feladatba. Ez a gyökértudat lényege. Erőket, képességeket, adottságokat, hátrányokat, nehezítéseket, gátakat hozunk magunkkal. (Felmerülhet a kérdés, vajon az élet értelme nem merül-e ki abban, hogy eljussunk a lehetőségeink legvégsőbb pontjáig és felmerülhet az is, túl tud-e az ember lépni emberi terhein. De ez már vallásfilozófiai kérdés.)

Az emberi jellemzők mellett még egy fontos dologgal is megismerkedhetünk a családi fészek bemutatásakor, ez pedig az indulás oka, mely igen sokszínű lehet. Nézzünk erre pár gyakori példát és azok lehetséges magyarázatát:

—       Elzavarja egy gonosz mostoha = öröklött tulajdonság, melyet fel kell dolgoznia

—       Meglátja élete szerelmét = letisztul benne élete értelme, fő küldetése

—       Meghallja a királykisasszony üzenetét = megfogan benne az alázat képessége és a legmagasabb szintű szerelem elérésének vágya

—       Szerencsét akar próbálni = felismeri képességeit és lehetőségeit vagyis küldetését, mely férfias küzdés-vággyal társulva tettekre ösztökéli

—       Belekezd egy munkába, mellyel családja boldogulását igyekszik előre mozdítani = szintén felismeri lehetőségeit, képességeit, mely ez esetben erőteljes felelősségtudattal, szeretteit védelmező ösztönnel társul

 

    Elindulás:

 

Fentebb láttuk, alapvetően két módja van a legény elindulásának: magától — ez a gyakoribb — vagy ösztökélésre. Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, milyen különbségek jelentkeznek az elindulás módjában, amelyek megmutatkoznak a felszereltségben, és a haladás milyenségében.

Felszereltség: végleteket mutat, a semmitől egészen az arany lószerszámokkal felszerelt táltos paripáig, melyekből a szülői háttér és támogatás minőségét láthatjuk meg. Egy szegénylegénynek is adódhat egy keresztmama vagy nagynéni jóvoltából táltos lova és egy királyfi is elindulhat egyszál maga, kard nélkül, gyalogosan. A királyság önmagában még nem jelenti a legmagasabb szintű megérkezettséget. Ezt a hiányt az utódnak kell betöltenie s így visszamenőleg kiköszörülni a vérvonalbeli csorbát. Hasonlóan a szegényemberség sem jelenti a megérkezés képtelenségét, a kilátástalanság és reménytelenség legmagasabb fokát, mert ha valahol legmélyen a tudatban még elevenen él a remény, akkor ez megfelelő eszköz a fiú elindulásához. A gyermek t.i. népmesei értelemben a remény jelképe. Amikor szegényházból indul el a legény, minden esetben azt üzeni nekünk, hogy a remény maga lehetőség, s e reményt mi, vagyis a népmesék szülői tápláljuk. Ez a táplálék a szegény legény eszköze, ez jelenik meg a hamuban sült pogácsában is, amelyet mindenképpen meg kell osztania valakivel.

A királyfi elindulhat: számkivetettként egy-két eszközzel, hadsereg élén pénzzel és élelemmel megrakottan, testvérekkel fegyveresen.

A szegénylegény elindulhat: tarisznyájában élelemmel (hamuban sült pogácsa, cipó), titkon őrzött csodás eszközzel, bottal, kisebb kézi fegyverrel (szekerce, bicska).

Haladás: Itt tulajdonképpen nincs különbség a legények között, ugyanolyan lehetőségeik vannak. Ennek oka lehet az elindulás ténye. A haladás a szellemi és a lelki erők induláskori nagyságát fejezi ki.

A gyalogos haladás nyilvánvalóan valamilyen elmaradottságot mutat az egyénben. Egy királyfi esetében ennek oka lehet például egy rosszindulatú mostoha, aki elől mentenie kell az életét. Érthető ez esetben a félelem, mint visszatartó erő megjelenése. Egy másik lassító körülmény a lerombolt haza képe, amelyben a kicsinyhitűséget lehet tetten érni, mint óriási gátat képező önbecsüléshiányt.

Ugyanígy a táltos lovon való száguldás a szellemi erők teljességét mutatja be, mely a szegény legény esetében igényel magyarázatot. Nekik nincs az otthonukban féltve őrzött csodás mén vagy a hátsó udvarban elfeledett göthös csikó. Egy távoli, nem velük élő rokon, illetve koma kell megmutassa az indulandó legény számára az önmagukon túlmutató rejtett lehetőségeket. Értékes figyelmeztetés ez minden hitetlen ember számára, különösen ha figyelembe vesszük, hogy hagyományunk szerint a táltos ló analóg magával Jézussal. A szegény ember legfontosabb kincse a vallása, amelybe készséggel kapaszkodik. Esetükben a táltos tehát, Jézusba vetett hitüket jelenti.

 

    Segítő erő szerzése:

 

Itt tulajdonképpen a lényeges emberi nagyságok megmutatkozásáról van szó, melyek valamilyen jóság megnyilvánulásakor jelennek meg, bontakoznak ki. A melléjük szegődés okai: „jótételért jót várj” következményeként, közös úti cél okán, tisztaság és jóság velejárójaként.

Segítő erők lehetnek:

—       Valamilyen állat = lelkiállapottal való azonosulás. Minden természeti nép hagyományában megjelennek a szent és a csodás erőkkel bíró állatok, melyek vagy ártanak az embereknek vagy segítik, olykor uralják őket. Tévesen a több Isten hithez kapcsolják e jelenséget és pogányságnak is titulálják, ezzel együtt értéktelenné téve ezt az ősi hitet. A lélekkel élő és képben látó ember, mindenben Istent látja megnyilvánulni, s így minden természeti jelenségben is az Ő egy-egy tulajdonságát, megjelenését, teremtésének megnyilvánulását véli felfedezni. Ezért személyesítünk meg élőlényeket és tárgyakat is. Hiba volna Istennek tekinteni a teremtményét, de hívő ember számára épp így hiba volna Istent kivonni a teremtményéből. Az állatokban egy-egy Istentől fakadt lélekjelenséget lát a népmese világa, s az, akire hatással van. Ezért ha a szereplő mellett megjelenik egy állat, az végső értelemben Isten jelenlétét üzeni. Emellett, mivel az ember bizonyos lelki tulajdonságokkal ruház fel az életében jellemzően megjelenő állatokat, ezen tulajdonságokat is jelzik a hős segítő állatai. Ezen túl asztrálmítoszi értelmezésben csillagképeket is megidéznek.

—       Ősz öreg vagy öregasszony megjelenése látomásban/álomban = ősökkel, illetve túlvilággal való élő kapcsolat. Az előbbiek mellett érdemes megemlíteni a hétköznapi lét feletti lét tényszerű használatát népmesékben, valamint annak a gondolatnak a felébresztését és ébrentartását, miszerint a láthatatlan lények köztünk és velünk élnek. A mitológia világában, ahová a népek meséi is tartoznak, természetes a jelenlétük, s hogy velük révült látomásokban találkozhatunk, beszélhetünk. Őket nevezzük ősi hitünk szerint tündéreknek és angyaloknak. A világ szentjei őket látták látomásaikban, tőlük kapták segítő üzeneteiket. Ilyen, időnként megjelenő és üzeneteket átadó láthatatlan lény többek között Jézus, és Mária, de más, régi idők szentjei is. A mitológia bemutatja azt a világot, amelyben valóban megszűnik az idő és tér, s egy túlvilági dimenzióban találkozhat egymással az emberi értelem számára felfoghatatlan világ és az ember.

—       Útitárs = barát, testvér vagy szolgáló. Bár alapvetően más-más jelentésű e három útitárs, az ember társas létét és az arra való igényét egyformán kifejezik. Az eltérések mégis a következők: barát a népmesei kapcsolat legmagasabb foka, hiszen itt egyértelműen és kölcsönösen kizárólag segítik egymást. Úgy is értelmezhetjük, hogy a barát a jobbik felem, aki mindig igazságosan, odaadóan, feltétlen hűséggel teszi a dolgát. Figyelmeztet, megerősít, támogat, példát mutat és kitart. Ő az eszménykép, a legfelsőbb én, amit meg szeretnénk és meg tudnánk valósítani. A testvér már kettős szerepű. A meséink testvére vagy életben-halálban velünk és mellettünk van, és ha kell megmenti az életünket, vagy adott alkalommal vesztünkre tör, legrosszabb esetben akár az életünkre is. E kettőség magyarázata lehet a bennünk lévő kettős én, mely sok fájdalmat és gondot okoz az ember fejlődésében. A testvérrel elinduló hős az, aki a legemberibb utazó, aki viszi — tehát látja — magával összes látható jó és rossz tulajdonságát. Az ember jóra tör, de esendő és élete boldogulását saját gyengesége akadályozza meg, népmesei értelemben öli vagy nyomorítja és állítja félre. Ezt fejezi ki a rossz, gonosz, irigy stb. testvér, aki egyébként lehet királylány is. Végül a szolgáló, aki abban a tekintetben lett harmadik viszonyfokú, hogy alárendeltje a királyfinak, ráadásul szerepelhet gátló és ártó személyként is, bár utóbbi nem annyira jellemző. A szolgáló jelképe énünk azon részének, mely alázatos, kötelességtudó és feladatközpontú, aki legfelsőbbig önzetlen, mert másokért élő. Keresztyén eszményképnek lehet tekinteni, aki ismét Jézust jeleníti meg. A szolga fajtája (t.i. inas, vadász vagy katona) azt mutatja meg, miben kell a királyfinak — az útnak indult énnek — alázatosnak, illetve milyen szolgálatra kell késznek lennie.

—       Legénynél hagyott eszköz-testrész, mely előhúzásra felölti gazdája testét = szellemi vezérfonal a lélekhez, a testtől való elszakadás képességéhez. Az esetek többségében tollról vagy állati szőrszálról van szó, de megjelenhet egy királykisasszonytól kapott hajszál, vessző, csengő stb. is. Az állatok testrészeinek értelmezése a fentebb írtak alapján már nem okozhat nehézséget, újdonságot jelent viszont a leánytól kapott varázseszköz. Az „előhúzás” minden esetben megidézést jelent. Ugyanezt tették és teszik azok, akik talizmánt, kicsi emléket őriznek, és olykor elővéve felidézik az ahhoz tartozó eseményt, személyt, de legfőképpen az érzéseket. Utalva a dolgozat elején kifejtett szerelem érzések milyenségére, mutatható be a lelki ember igényének ilyen megnyilvánulása. A népmese királyfija, mint teljes hármasságban élő személy, a testi és lelki vágyát szellemi úton éli meg, vagyis az emléktárgyhoz köthető személyt a szívében őrzi-védi és megidézve, szellemi kapcsolatba lép vele. Spirituális szinten találkoznak, érintkeznek. A megidézett személy így saját erejét, képességeit átadva segíti, támogatja szerelmesét.

Az ember azt tudja elképzelni, amit ismer, mert valamikor megtapasztalta, de előfordulhat, hogy élete során elfelejti, tudatalattijába rejti, nem hasznosítja. Viszont ha olyasmi történik, amitől eszébe jut az elfelejtett emlék ((valaki emlékezteti, eszébe hozza), újra élni tud a helyzet adta lehetőséggel és akár segítheti is valamilyen nehézségében. Sokszor csupán hajszálra vagyunk az emlékezéstől, s ha nem vagyunk szőrszálhasogatók, beláthatjuk e népmesékben szereplő eszközök hétköznapiságát, hiszen ilyen jelentéktelennek tűnő, aprócska mozzanatok lendítik át az embert egy-egy megakadásában.

 

    Eltévedés:

 

Látszólag ellentmondásos a segítő erők megszerzése utáni eltévedés — elő is fordul, hogy e kettő felcserélve jelenik meg —, azonban meg lehet találni ebben is a magyarázatot. A kérdés ugyanis nem az eltévedés oka, mely tulajdonképpen az élet része, hanem, hogy ki tudunk-e találni a sűrű rengetegből. Amikor az ember azonosul a képességeivel, óriási csapdát és kísértést jelenthet ezen képességek megfelelő használata. A megfelelő alatt a belátás, józanság, tisztaság értendő. Fel kell ismernie a vándornak a csalást, mögéje kell látni az eltérítő erők manipulációinak, megtévesztő tevékenységeinek. Kizárólag akkor használhatja joggal és méltón, amit kapott, ha ezen próbák által bebizonyítja rátermettségét. Ez sok kétséget és adott esetben kicsinyhitűséget válthat ki a legényből — méltó vagyok-e a rám bízott feladatra stb. E kétségek okozzák annak a bizonyos halvány fénynek a felvillanását az erdőben, mely biztonságot és megnyugvást adónak tűnik, de amely a boszorkány házához vezet.

 

    Gonosz elleni küzdelem:

 

A két legjellemzőbben előforduló gonosz-képviselő a boszorkány és a sárkány, de rajtuk kívül a magyar népmesékben találkozhatunk ördöggel, haramiával, rablóval, rossz szándékú óriással és törpével is. A harc folyhat nyílt küzdelemben fegyverrel — kard, buzogány, bot, birkózás —, vagy az eszesség, ravaszság, ügyesség eszközeivel, burkolt küzdelemben. Boszorkány esetében mindkettő megjelenhet, a sárkányok leginkább erőben szakosodtak, a többiek esetében pedig főként a szellemi képességeket kell elővenni. Ebből arra következtethetünk, hogy a legnagyobb ellenség az, akit a magyar népmesék boszorkányként nevez meg, hisz vele szemben a létező összes képességet, ügyességet tudni kell használni.

Összefüggést lehet találni a gonosz megjelenési formája, az általa kikényszerített küzdési forma és a legény elindulási állapota között. Egy anyukájával élő legénynek boszorkánnyal vagy 7fejű sárkánnyal, egy apukájával élőnek 3 és többszörösei fejszámú sárkánnyal kell például birokra kelnie. Az okokat ismét a mélyben, vagyis a tudatalattiban illetve a vérségi leszármazás gyökereiben érdemes keresni. Ahonnan indul a legény, ott a baj forrásai is — szintúgy, mint a lehetőségeké. Ha kellő figyelemmel vizsgáljuk a legény otthonát, egy idő után már a mese elején megsejthetjük, kivel és hogyan kell majd felvennie a harcot.

Érdekességet jelenthet a gonosz, eltérítő erő megjelenésének körülményeiben a tűz gyakorisága. A tűz jelképe az Istennek és az ő megnyilvánulásának, a szeretetnek. Érthető hát, ha felé fordul a vándor. A kérdést az, mit keresnek mellette és vele azt ártó erők. A válasz a látszat ellenére egyszerű: egyrészt mindenkiben ott van a jó, mely érvényesülni vágyik, másrészt az ártó erő a bennünk lévő félelmet jeleníti meg, amit le kell győznünk. Lássuk a királyfi útjának elején megjelenő gyengeség-képviselőket és azok értelmezésének lehetőségeit:

—       Boszorkány = hiányos, káros anya-gyermek kapcsolat okozta pszichés nehézségek + hiúság + kényelmesség + földi élvezetek túlzott hajszolása + önzés + szocializációs képtelenség + manipulálás

—       Sárkány = önbecsülés hiánya + hiúság + erőszakosság + sárkányfejektől függően a női vagy a férfi oldalnak a kezelési nehézségei + hatalomvágy + élvhajhászás + hízelgés

—       Haramia, rabló = zsarnokság + önzés + hatalomvágy + mohóság + erkölcstelenség + társadalmi beilleszkedés képtelensége + oktondiság + óvatlanság

—       Törpe = kicsinyhitűség + kisebbségi gubanc + rejtett félelmek + elnyomott gyengeségek

—       Óriás = hatalomvágy + önteltség + kegyetlenség + oktondiság

A népmesékben, ha jobban bele ássuk magunkat, az a szép, hogy mindennek az ellenkezője is bizonyítható, igazolva ezzel az emberi lét kettősségét. (Persze ismét felmerülhet egy kérdés, vajon nem az emberi kettősség-e az oka, hogy mindennek az ellenkezőjét is elfogadhatónak tartjuk, holott lényegében egyetlen értelmezése van. S talán ez az egyetlen értelmezés még láthatatlan számunkra.)

Amint az életben nincsenek egyértelműen jó vagy rossz dolgok, hisz minden és mindenki képviseli ilyen-olyan mértékben a két végletet, úgy népmesék gonoszaira sem lehet ráhúzni az ítéletet. Mindőjük hordoz a világ számára hasznos és értékes tulajdonságot, csak miután a félelmeik uralják őket, ezen érdemek elnyomódnak. Íme ezek példákban:

—       Óriás = alázat, belátás + hatalmas erő + nagyvonalúság

—       Törpe = óriási tudás + erő + gyorsaság

—       Haramia, rabló = türelem + megfontoltság + ravaszság

—       Sárkány = a legfelsőbb fény emberi forrása és megjelenítője + férfias erő + okosság + szellemi nagyság

—       Boszorkány = csodálatos varázserő + emberi felett állás képessége

Legyőzni a gonoszokat egyet jelent a bennünk lévő félelem legyőzésével és annak az egyéni, kimagasló képességünknek a kibontakoztatásával, amit ez a félelem elnyom.

 

    Ismerkedés a királykisasszonnyal:

 

A magyar népmesék csúcspontja, legszebb, legérdekesebb, legszínesebb megnyilvánulásai a találkozások. Amiket érdemes megvizsgálni a találkozásokban: ismerkedés helyszíne, formái, érzések kialakulásának fajtái és formái, fontosabb történések közöttük.

—       Ismerkedés helyszínei, formái: a legény érkezhet meghívás, összejövetel keretén belül; álruhában, titkoltan; a többi próbatevővel együtt; külön, egyedül; meghívás nélkül, látszólag érdemtelenül megjelenve; kiáltvány közreadása előtt vagy után. Üzenetei lehetnek e lehetőségeknek: nem mindig ismeri a királykisasszony a hozzá érkező legényt, nem mindig ismeri fel az előtte állóban a lehetséges vőlegényt, ezért ebben az esetben a férfinak kell eltökéltnek, elszántnak, erősnek bátornak lennie. Neki kell rendelkeznie az önbecsülés olyan fokával, amely előtt meghajol a női öntudat.

—       Érzések kialakulásának fajtái és formái: A találkozás során vagy azonnal egymásba szeretnek, de legalábbis kölcsönös rokonszenv alakul ki vagy a királykisasszony ellenszenvet érez — lenézi, kineveti, undorodik tőle — a legénnyel vagy annak megnyilvánulási formájával szemben — ú.m. sün, kígyó, disznó, rongyos legény. Viszonylag ritkán, de adódhat úgy is, hogy a királykisasszony szemeli ki a legényt, aki csak később fordul a királykisasszony felé. Üzenetei lehetnek e lehetőségeknek: a felismerés nem igényel magyarázatot, ez a meglátni és megszeretni pillanata, mely lehet először csak rokonszenv és idővel erősödik az érzés, de jöhet robbanásszerűen, elsöprően is. Több esetben van viszont olyan, amikor a királykisasszony viszolyog a vőlegényétől, ami természetének mivoltából adódik. Ők képviselik a „tudom ki vagyok, mennyit érek és mit akarok” eszmeiségét, s ebből adódóan, néha túl magasra néznek és nehezebben fogadják el, hogy nekik is tenniük kell azért, hogy a férfiból kibújhasson királyfi. Nagy ritkán, de akad olyan királylány is, aki annyira fontosnak tartja a földi értékek meglétét, úgymond a megfelelő életszínvonalat, hogy érzései egy haramia karjába sodorják, s ott boldogan meg is pihenne.

Ezzel ellentétben sok királylány meglátja az álruhás, kocsisnak, kertésznek, kuktának öltözött szolgálóban is a királyfit, sőt alázatával és szerénységével boldogan elmegy egy fekete kakas feleségeként is, vagy szellemi igényeinek rút, félelmetes alakú kielégítője iránt érez őszinte szerelmet. A királykisasszony, szemben a szegényasszonnyal, legfőbb erősségének a jövőbe vetett bizalmat lehet elismerni, ezért képes szeretni, látszólag szerethetetlen embereket, ezért képes évekig élni olyan legénnyel egy ólban, aki a világ előtt csupán oktondi „nemtudomka”. A helyzet a királyfi oldaláról kettős. Egyfelől meg kell állnia férfias büszkeségben, elszántságban, megfelelő önbecsüléssel, másrészt elfogadva, hogy az üdvösséghez a nőn keresztül vezet az út, meg kell tanulnia alázattal elfogadni a királykisasszony által közvetített üzeneteket. A próbák ugyanis üzenetek a boldogulás felé vezető úton. Ezért elvarázsoltként tudja, hogy a választottjának támogatásra van szüksége, szegényként tudja, hogy állhatatossággal bizonyításra van szükség, s a kölcsönös felismerés esetében a bizalom megbecsülése és megőrzése a feladata.

—       Fontosabb történések közöttük: Az ismerkedés során a k.k.asszony felvetheti titkos jegyeit — szándékosan vagy akarattalanul. Örök hűséget fogadhatnak egymásnak még a próbák előtt. A k.k.asszony a legénynek egyetlen pillantásától is a szerelem betege lehet, kizárva bármilyen más legény közeledésének elfogadását. Egy bizonyos, soha nem kezdődik el próbatétel a legény és leendő menyasszonya találkozása nélkül. Legalább az egyiknek meg kell pillantania a másikat és fel kell ismernie a vártat, a keresettet. Üzenetei lehetnek e lehetőségeknek: A titkos jegyek a királykisasszony erősségei, emberi léten túlmutató képességei, legtöbbször a világmindenséget jelenítik meg. Egyértelmű jele kapcsolódásának a túlvilággal, vagyis szellemi életének. Könnyű úgy jegyeket meglátni, ha azok egyértelműen felismerhetőek, mint például egy anyajegy, forradás, pigment hiány stb. Ennél a fajtájú találkozásnál azonban nem a testen, hanem a lelken és a szellemiségben feladat meglelni és megnevezni a hol-t és a mit. Ezen típusú királykisasszonyok számára döntő fontosságú, felismerik-e elmondás nélkül is a képességeiket, ezért aki felismer, amellett kitartanak és segítik. A jegyek felmutatása és a királykisasszony kezéért hirdetett próba között, akár évek is eltelhetnek, a leendő királyfi mégis emlékszik rájuk. Egy gyermekkorban történt találkozás végig kíséri mindkettejük életét, míg felnőtt korba lépve képesek lesznek egymásért küzdeni.

Azok a férfiak bírnak egy leányt tekintetükkel elvarázsolni, akik igen magas szellemiséget hordoznak. E tekintet ugyanis nem csupán önmagától érkezik, hanem utat enged a Feljebb valónak, az onnan áradó erőnek. Az életben leginkább a sármosnak, ellenállhatatlannak, hódítónak nevezett férfiak tudnak mutatni valami hasonlót. De csak hasonló, mert ők ezt az erőt szellemi tartalomtól mentesen trófeagyűjtésre, elsősorban a nemi hormonok felbolygatására használják, nem mindig tudatosan, de lehetőleg minél gyakrabban. A valódi túlvilági nézés csupán annak szól, aki a kiválasztott, tehát egyetlen nőnek üzenik vele az örökkévalót. A népmesei szerelemben nincs kísérletezgetés, mondván nézek ide, nézek oda, aki megérti, azt viszem. Az ilyen nézésű férfi mindig tudja, ki értheti meg, és amellett kitart.

 

    Próbák ismertetése és kiállása

 

Ahogyan találkoztak, el is dől, miként fog lezajlani a feladat végrehajtása, amit alapvetően két csoportba oszthatunk: a k.k.asszony segít vagy nem segít. A feladatok is két részbe sorolhatók: erőpróba vagy szellemi próba, de egyik sem vihető véghez a lélek jelenléte nélkül és van olyan, amely mindkét típushoz — erő és szellemi — besorolható. Erőpróba lehet: a sárkány legyőzése, másik vitéz/vitézek legyőzése, hosszú, megerőltető út megtétele. Szellemi kihívás lehet: valamiféle varázslás véghezvitele, átok alól szabadítás, ébren maradás, láthatatlanná válás, furmányos mese vagy találós kérdés megfejtése, megszerezni és elhozni varázseszközt, csodás állatot, élet-halál vizét, titkot megtartani, vágynak ellenállni, szerencsét birtokolni, elérni, elkapni a királykisasszony által magasban tartott tárgyat (keszkenő, koszorú), felsorolni jegyeit stb. A végrehajtás történhet teljesen a királykisasszony erejéből, kisebb segítségével vagy a megszerzett segítő erők felhasználásával. Általában mindezekhez társul a legény elszántsága, kitartása, bátorsága, okossága, de találkozhatunk olyan „hőssel” is, aki bátortalan, önbizalomhiányos, de tudja hová nyúljon, kihez forduljon, és ez átsegíti a feladat nehézségein, míg végül győzelemre jut. Üzenetei lehetnek e lehetőségeknek: Gyakran olvashatunk olyan meséket, melyben látszólag a királyleány old meg minden feladatot, s a megmérettetésben részt vevő legénynek csupán az utolsó feladatban kell helyt állnia, ahol is minden esetben a lovon maradás a tét. A látszólagos feladatmegosztási aránytalanság azonban gyakorlatilag mégsem feltétlenül jelenti a legény kioldalgását, hiszen egyrészről elnyerte királykisasszony szívét, s ez már önmagában érdem, másrészről utalva a fentebb kifejtettekre, a legény mindig kap valamilyen varázseszközt, amit használva megidézi szerelmesét. Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy a legény végzi el a feladatot, szellemében megidézve a választott leány erejét, képességeit. De értelmezhetjük ketten, közösen elvégzett feladatmegoldásként is. A lovon maradás kérdése több módon is megválaszolható, pl.: Jézusban vetett megrendíthetetlen hit és kapaszkodás vagy saját táltos erőnk felismerése és megtartása vagy zabolátlan, ártó varázserőnk megfékezése, megszelídítése és a hasznos, szereteterő felismerése, megóvása, megkímélése.

 

    Győzelem, lakodalom, új család alapítása

 

A győzelemmel az esetek többségében vége is a történetnek, de akad olyan mese, melyben a legény még tovább megy, míg egy végső, régebbről megoldatlanul hagyott ügyet le nem rendez. Ez lehet egy családi örökségként reá maradt harc befejezése vagy akár egy régi álom megvalósítása, mindenesetre addig méltatlannak érzi a királyság átvételét, míg meg nem oldja.

A lakodalom megtartása történhet egyszer az új királyságban vagy kétszer háromszor is, az életük jelentősebb helyszínein (a Szélkötő Kalamona meséjében pl. háromszor is lakodalmat ülnek).

A lakodalommal együtt a legény elnyeri a fele királyságot is, de van, hogy rögtön megkapja az egészet.

Végül az ünnepség befejezése a körforgás kifejezéseként, egyben az új kezdetét is jelenti, melyre mindannyiunkat meghívnak. (Érdemes elmenni!)

 

 

4 év 3 komment

Az emberek szerelem megélését, bármennyire is sokszínűnek tűnnek, alapvetően három csoportra szűkíthetjük: 1.= erőteljes testi vonzalom; 2.= romantikus, érzelmes; 3.= intellektuális, praktikus.

 

 

 

Benke-Szabó Lilla Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.