MONDJÁTOK…

 M. Laurens

  MONDJÁTOK…

Nagy László (1925-1978) emlékére

 

Mondjátok, ki viszi át majd az embert a túlpartra,

a félelmek és növekvő gyűlölet tengerén?

És hitünk hajójának kormányát erősen tartva,

lesz-e majd kinek fontosabb a társ, mint az önző Én.

 

Mondjátok, születnek-e majd holnapra is oly költők,

kik csendes szavaikkal világokat kötnek egybe,

és soraiktól az önelégült hatalom fölbőg,

s habár Ő futni sem tud: futnak előle, remegve.

 

Mondjátok, lesz-e még oly igaz és szentlelkű ember,

aki mindenkit magához ölelve, arcon csókol,

kinek egyetlen gondolata sem lesz soha fegyver,

s az elesettek, gyengék előtt: testvérként hódol.

 

 

Pest-buda 2016. szeptember 10.

 

Nagy László költő utolsó filmüzenete a jövőnek

26látogató,1mai

Szerző M. Laurens 207 írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál.Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )

5 Komment

  1. Nagy Gáspár, mint földije – s nem rokona -, anno mesélt róla, felrajzolta az alakját. Tőle tudom, hogy naív, hiszékeny ember volt, aki mindenkihez szeretettel közeledett. És a sors tréfája, hogy sokáig legjobb barátja, ugyancsak ismert költő, nagyon durván megtámadta. A felesége, Szécsi Margit Nagy László korai halálát többek között ez embernek is felrótta. Tiltakozott az ellen, hogy a temetésén ez az ember gyászbeszédet mondjon.

  2. Kedves János!
    Nem véletlen, hogy az interjú végét a vers után másoltam, mert a fiatalabb korosztály nem ismeri a felvételt, és tapasztalataim szerint a velem korú határon kívüliek sem nagyon. Én hszek benne, hogy sok-sok Nagy Lászlóra lenne szükségünk, főleg mostanában, amikor oly kevesek tartják a kezük azért, hogy kapjanak árva kezükbe parolát. Manapság ököl jut a békés kézre.
    Köszönöm, hogy nálam jártál!
    / Miklós /

  3. Megnéztem újra az utolsó interjúját. Megható, amikor megkérdezte tőle a riporter, hogy mit üzen a jövő emberének? Válasz: “csókolom őket!”

    “Adjon az Isten
    szerencsét,
    szerelmet, forró
    kemencét,
    üres vékámba
    gabonát,
    árva kezembe
    parolát,”

Hagyj üzenetet