D. Bencze Erzsébet : Vigasz

Saját fotó

 

 

elfárad a nyár

lassan elfelejti ragyogását

merész szerelmét

forró ölelését

lángoló ölét

vigaszul

arany fáklyát lobogtatva 

szelíd csókkal

ezüst kupolával

érkezik az ősz

sóhajtásom fellebbenti          

a fák feslett lombruháját        

s míg nézem a fakó eget

megtalállak

a langyos napsütésben

megszépülnek

az alkonyok

magányos estek

s ahogy sötétedik fejem felett

változnak árnyak fények

sűrűsödik a csend
szívem elszorul

de az éj

kezében tartja lélegzetem

anyám simogató kezét érzem

 

mielőtt minden könnyem elhullatnám

megáldom az ég csillagsátorát

 

Legutóbbi módosítás: 2016.09.24. @ 17:46 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873