Bátai Tibor : Szerep — csere — satöbbi

 

                                                              Fogalmam sincs, hány soraimba gondolt
                                                              satöbbi állít meg jól elhelyezett 
                                                              aknaként, míg követsz a szöveg tőlem
                                                              is független csapásain, ha egyszer
                                                              nem írtam bele őket. Simán le is 
                                                              vághatod a túl éles kanyarokat 
                                                              és meredek kaptatókat, hogy saját
                                                              ösvényt keress kockázatmentesített
                                                              olvasatokhoz. Elháríthatsz minden
                                                              késztetést, sugallatot: ha nem hagyod,
                                                              hogy tovább munkáljanak pszichédben, nem 
                                                              mutatnak majd túl önmagukon. Szavam 
                                                              sem lehet, ha így teszel, ám tudnod kell,
                                                              ezzel egyúttal fel is cserélődnek
                                                              a szerepek. Mostantól én követlek
                                                              téged  a szövegeimmel. Nem csupán
                                                              újakkal (amelyekben megpróbálom 
                                                              olyan agyafúrtan telepíteni
                                                              virtuális aknáimat, hogy alig
                                                              maradjon esély elkerülésükre),
                                                              de a látszatra hatástalanított
                                                              régiekkel is. Kell-e mondanom, hogy
                                                              az egészben ez a legizgalmasabb?
                                                              A leíratlan, alvó satöbbik még
                                                              mindig be vannak élesítve. Elég,
                                                              ha egyetlen pillanatra alábbhagy
                                                              veszélyérzeted, például váratlan 
                                                              hangulatváltozás miatt – satöbbi 
                                                              (tessék, most leírtam!) –, és biztos lehetsz 
                                                              benne, hogy működésbe lépnek. Sejted,
                                                              milyen lelkesen szurkolok magunknak?

Legutóbb szerkesztette - Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 356 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.