Monológ

Oszt rák

  A körzeti orvossal kezdődött. Azt mondta: látni szeretne, mert már nagyon rég voltam nála. Talán meg sem ismerne. Fényképe nincs rólam. Mi mást tehettem volna, ha már ilyen szépen kért, felkerestem. Megmérte a vérnyomásom. Akkor jó volt, csak előző [… Tovább]

Vers

“le style est l’homme” “stílusember” Atomokra szed szét aztán összerakminden általam generált szavad.Magamba hervasztom összes szóvirágom,felöklendezem,nyelem, újra rágom.Hány(?)inger fojtogat,látod vagy érzed?Átformált szavaksebeit vérzed.Mélyen elhal(l)ónkétkedve éled: “le style est l’homme”      

Vers

meleg van

    bőröm alá szúr a nap égető sugara izzadság patakok marnak árkot és a rám sütött stigmákat meleg van lemeztelenít ez a nyár középszerű kötelességeimet és a mindenkinek megfelelésemet lehajigálom magamról akár egy elhasznált rongyot legalább pár napig az [… Tovább]

Vers

Merengő

  arra gondolok milyen szép volta délután mikor először láttalakérett gyümölcsök illata szállta legekben izzott a szerelem tűzoszloppá lett hitems te örök nyárt imádkoztál arra gondolok milyen nagyszerűhogy minden változik megújulcsak mi szelíd tiszteletre méltó az marad állandó ez a dolgok rendje s [… Tovább]

Vers

Eressz be

  Messzire szálltam. Szirének hívtak s vittek jó darabig, hol csábzene szólt és táncoltunk hajnalig – csak az ébredés, az nem esett jól. Sehol egy ember, sehol egy arc, sehol a Nap, sehol az árnyék, sehol egy templom, sehol egy [… Tovább]

Vers

Felém már

    Esteledik, mint halálra vált pillangók szállnak alá a perzselt nyári levelek. Fák alatt guggoló bokrok bogyóit arany párák színezik. Valahol egy sóhaj halad, késő nyári felhők alatt.   Az életemre gondolok… üres a régi pad, múló időm lassan [… Tovább]

Vers

A stégek

    Kagylóvá repedt az égbolt, gyöngyözöm, halászom, szél fúj ide oda tengek s lengek jobbra-balra, kéz tologat jobbról-balra, ahogy az Isten megadta, csak néha színtelen, megfogyva, titkolt hazámat hirdetem, feketén fehéren simogatnak érdes kezű sós szájú betűtengerek, illetnek s [… Tovább]

Vers

Talán

Saját fotó Íródott: hosszú betegségből felépülve 2016. májusában Talán     Még nem mehetek hozzád, most nem! Itt tart, amiért az Ég marasztalt. Az anya áll itt még. Bár üres a kezem, Kavicsot markolok, hogy kincsem legyen. Szavak, sejtelmek mögött [… Tovább]