Saját fotó
Íródott: hosszú betegségből felépülve 2016. májusában
Talán
Még nem mehetek hozzád, most nem!
Itt tart, amiért az Ég marasztalt.
Az anya áll itt még.
Bár üres a kezem,
Kavicsot markolok, hogy kincsem legyen.
Szavak, sejtelmek mögött
fel- és eltűnő hit között,
talán
párás tükröm túloldalán figyelsz, Istenem,
s csended játszik a szívbillentyűimen.
Legutóbbi módosítás: 2016.08.14. @ 10:55 :: Sípos Julianna