Sonkoly Éva : Felém már

 

 

Esteledik, mint halálra vált pillangók

szállnak alá a perzselt nyári levelek.

Fák alatt guggoló bokrok bogyóit arany párák színezik.

Valahol egy sóhaj halad, késő nyári felhők alatt.

 

Az életemre gondolok… üres a régi pad,

múló időm lassan álomba ringat.

Halkan suttog, mintha fuvolát fújna a nyárban…

Ősz közeleg, benne elmúlás van.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.08.14. @ 11:00 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"