Zajácz Edina : Amikor a Nap előtted letérdel

Mögötted állok a halálmenetben,

mint lehajtott fejű, apró hóvirág,

már negyedmosolyoddal megelégszem,

sokasodnak a fekete éjszakák.


Kifestem neked a sötét takarót,

nézd, fényben kergetőznek a Csillagok,

kezeik közül éppen szökik a Hold,

rajta csintalan hajcsigás angyalok.


Talán egy darabig bírom erővel

a foszló percek csonthéjába zárva,

amikor a Nap előtted letérdel,

élni akkor leszek igazán gyáva.

 


Ahogy az örökkévalót árasztod,

úgy nyisd rám a mennybolt ízű világot.

Legutóbbi módosítás: 2016.08.06. @ 19:45 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.