Még két éj, aztán végleg betakart lelkével
a béke, amíg monitorok közt feküdtél.
Ahogy szerényen éltél, úgy, csendben mentél el.
Ott maradtam „egyedülebb az egyedülnél”.
A temetéseden alig voltunk néhányan,
(könnyeim már a parkolóban kiapadtak)
ízlelgettem a leckét űröd árnyékában:
„élhetetlenként” álmaim magamra hagynak.
Mikor mérlegelik életed a Mennyekben,
úgysem születhet elmarasztaló ítélet.
Anya voltál, számomra a legjobb: Egyetlen.
Bár vissza tudnálak szavakkal adni téged.
Legutóbbi módosítás: 2016.08.27. @ 19:39 :: Schifter Attila