Schifter Attila : Kimondhatatlanul

Még két éj, aztán végleg betakart lelkével
a béke, amíg monitorok közt feküdtél.
Ahogy szerényen éltél, úgy, csendben mentél el.
Ott maradtam “egyedülebb az egyedülnél”.

A temetéseden alig voltunk néhányan,
(könnyeim már a parkolóban kiapadtak)
ízlelgettem a leckét űröd árnyékában:
“élhetetlenként” álmaim magamra hagynak.

Mikor mérlegelik életed a Mennyekben,
úgysem születhet elmarasztaló ítélet.
Anya voltál, számomra a legjobb: Egyetlen.

Bár vissza tudnálak szavakkal adni téged.

Legutóbbi módosítás: 2016.08.27. @ 19:39 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.