Böröczki Mihály - Mityka : Az univerzum lelke

Színe sincsen, íze sincsen,

láthatatlan száziziglen,

olyan, mint egy izzó verbum,

mintha ősi tűzzel égne,

s egyetlen lélegzetére

megtelik az univerzum.

 

Galaktikák fejedelme,

számsok csillag a szerelme,

egyetlen szív, tenger elme,

s mint egy csöpp az óceánban,

mint az illat a virágban,

elmerül az ember benne.

 

Úgy hullámzik föl-le mintha

őrületes táncba hívna,

úgy van szerteszét, hogy egyben,

pirinyó és óriási,

jelen van, de mégse látni

hol időz a végtelenben.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1007 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.