Könyörgés a veszendő Földért
Koosán Ildikó
Jó Uram!
Héliosz szekerén csomóra kötni a féket
égi szabály okán ki lehetne illetékes?
Nézd az utóbbi időket! Volt rég, mikor
féktelenül űzte a tűzparipákat új hozzá
nem értő, tán Phaethón, bizonyítván,
engedélyezi néki az apja, ha kéri, mert
féltett titkát anyja, Klümené, tényként
tudatta: édes fia ő a dicső Héliosznak;
ajándék volt a tűzszekér-hajtás, igaz,
csupán egy napra; rettegett is szegény
miatta, nehogy baj kerekedjék belőle;
az idétlen nem érthette a hajtást, letért
a kiszabott útról; tűz perzselt hegyeket,
fákat, csontsivataggá lettek a folyók, s
a Szahara édeni dús televénye, perzselt
sok mást is, végzete felé lökve a Földet;
megállítani Zeusz villáma volt képes, s
penderült a bakról le Eridanosz vizébe.
Uram! ha hallottad, tán kiment e mese
rég a fejedből, nem figyeled, mi forrong
a téren tűzszekér-ügyben manapság,
adják, veszik-e képletes árért a hajtás
jogát szaktudás nélkül, s így állhat elő
ez a képtelen helyzet? Ömlik a hőség,
vége, se gátja, perzsel, lüktet; mit tehet
Gaia? reped az egek vízteli csatornája,
vég nélküli árad, jégviharok söpörnek
kiköszörülnék csorbáját a Földnek, így
tudtán kívül Gaia tovább tetőzi a bajt;
földrészek érnek akár a biztos halálba;
retteg a nép hőségtől, vihartól éppúgy.
Uram! vedd kezelésbe a dolgot, fékezd
a jelenkor isteneit, mielőtt a lenti pokol
rászabadulna e fenti világra, mentsd a
Földet meg, ha már a kezdet kezdetén
felcicomáztad sorra a léttel, s – hála –
eleddig jó ura voltál.
2016. augusztus 10.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Koosán Ildikó
