Volt egyszer egy ember. Nagyon szeretett horgászni. Minden nap elment a közeli folyóra, és reggeltől estig leste a halakat.
Volt, amikor fogott, volt, amikor nem. Horgász ember ezen nem szokott problémázni. A halfogás attól függött, milyen a szerencse.
Ellenben ezt a horgász macskája nem értette meg. Állandóan zsörtölődött, ha gazdája üres szákkal tért haza.
— Már megint nem fogtál halat. Pedig estére vendégeket hívtam halvacsorára. Most mit mondjak nekik? Mit adjak vendégeimnek enni?
A horgász csak a vállát vonogatta:
— Ha nem tetszik, akkor próbálj magad halat fogni.
— Nem is rossz ötlet — vidult fel a macska. — Legközelebb én megyek el horgászni, s meglátod, annyi halat fogok, hogy nem győzöm hazahozni.
— Legyen szerencséd! — hagyta rá a gazdája.
Másnap már kora reggel felkelt a macska, fogott egy horgászbotot, és elindult horgászni a folyóra.
Sajnos, egy dologról megfeledkezett. Nem vitt magával csalit. Ezt csak a folyó partján vette észre, amikor be akarta lógatni a zsinórt.
— Mi lesz most? — kérdezte magától fennhangon. — Mégsem mehetek vissza a házba. Még a végén kinevetne a gazdám.
Ahogy ott törte a fejét, arra repült egy varjú. Látta, hogy a macska nagyon bosszankodik.
— Mi a baj, macska koma? — kérdezte egy magas fa ágán ülve.
— Horgászni szeretnék, de otthon felejtettem a csalit. Nem tudom, mit tegyek a horogra?
— Ez miatt ne fájjon a fejed. Tudom a megoldást.
—Tudod? — örvendezett a macska. — Mondd gyorsan, mit tegyek?
— Elég hosszú a farkad, vágjál le belőle egy darabkát. Meglásd, finom halcsemege lesz. A halak majd egymást törik, hogy bekaphassák a horgodat.
Tetszett az ötlet a macskának. Senki sem veszi észre, ha levág belőle egy darabot. Fogta a kését, és lenyisszantotta a farka végét, de fájdalomtól akkorát ugrott, hogy a farkinca darab belepottyant a folyóba. Egy örvény azonnal le is vitte a víz fenekére. Ezt a macska úgy látta, mintha száz hal kapott volna utána.
Nagyon fájt a megvágott farka. Ennek ellenére a következő alkalommal nagyobb darabot vágott le, hogy mindig legyen kéznél csali.
Sajnos most sem volt szerencséje, mert, ahogy maga mellé letette a farokdarabot, egy mezei egér előbújt a föld alól, és se szó, se beszéd ellopta. A macska már csak annyit látott, hogy az egér eltűnik a farok darabbal.
Ekkor már nagyon mérges volt. Azért jött, hogy horgásszon, nem pedig mezei egereket hajkurásszon. Harmadszorra is a késéért nyúlt és megrövidítette a farkát. Végül már csak egy csonk éktelenkedett a helyén. Egy csipetnyit a horog végére szúrt, de bizony a halakat nem igen izgatta a macskafarok, sőt undorodtak tőle.
Hiába próbálkozott napestig, egyetlen hal sem akadt a horogra. Talán jobb lett volna visszamenni csaliért a házba.
Amikor teljesen besötétedett, visszaosont gazdájához, vigyázva, hogy meg ne lássák. Mégiscsak, milyen egy macska farok nélkül?!
Soha többé nem tette szóvá, ha a gazdája hal nélkül tért haza. Megtanulta, nem is akármilyen mesterség a horgászás. Ha nincs megfelelő csali nem is érdemes próbálkozni mással. Ha horgászni megyünk, ajánlatos meggyőződni, hogy mindent bepakoltunk-e a hátizsákunkba, mert ha csak egy kicsi horog is hiányzik, kudarcot vallhatunk, mint a horgászó macska.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Apáti Kovács Béla
