„Most csak várok álmodozva, csillag gombol melléd” – mert AKKOR még éltél…
Félrecsúsznak, jobbra-balra hullanak a percek,
ráncolják az idő fodrát, meggyűrik a kedvet.
Holdfény sétál zöld fűágyon, szellő lebbent ágat,
éjbe egy-egy álom rándul, perdít rajtam párat.
Hajnal kócos üstökében egy-egy régi emlék:
ottragadtak, suttogják, hogy nyugalmam volt nemrég.
Most csak várok álmodozva, csillag gombol melléd,
egy kabátban álmodjuk az igazak mély csendjét.
2015. április 14.
Legutóbbi módosítás: 2016.08.16. @ 04:00 :: Havas Éva
