Vasas Marianna : Küszöbvers

Katedra-kacajok dermedt termei felett,
ahogy a rutinszmog könyörtelen közeleg –
elmúlik valami tiszta, valami mély.


Óceánunk koralljain mivolt-moszat,
nagy kérdések lénye többé nem kopogtat –
a fakó dolgos lét végül magához tér.


Ahogy végleg, s biztosan a talármadár,
ki tudja, mely  füstös, ismeretlen világba száll,
energiák napfásult dunyhát húznak.


Valami tűnik. Egyszer. Végleg. S  fájdalmasan…
De a fájdalom sem olyan erővel suhan,
mint milyen erővel jön az új unt nap.


Ihlet élét a tömkeleg-tompaságban,
megtalálni: igaz művészet, árnytalan,
mint zizgés a százszor kántált csendjében.


Görbületekben a tanulói zsongás,
a karóba húzott friss reményvermet ás…
Diákság arcán lepereg az éden.

Legutóbbi módosítás: 2016.07.22. @ 07:20 :: Vasas Marianna
Szerző Vasas Marianna 27 Írás
Üdvözlök minden kedves Olvasót! Művésznevem Lángszender, mely az álomszerűségre és a tűzre, amivel írom verseimet és egyéb írásaimat, egyaránt utal. Több száz versem van már, de csupán egy töredékét hagytam meg - nálam szigorúbb kritikusa önmagamnak nem igazán létezhet. :) Témám elég szerteágazó, de a mély érzelmek, a fantázia, a képiség és a másvilági hangulat mindig is jellemző volt alkotásaimra. Remélem, elnyerik majd tetszésedet!