Vers

Ismét utazom

Életvonalam tenyeremrőlaz arcomra ragadt,homlokomon ráncokhúzódnak, mélyülnek,kisimulnak.Szemeim alatt táskák,elmémet létmosolyokkaltelepakoltam, lassan indulok,munka vár…A tükör a falonegy darabigarcnélkül… Marad.

Vers

Hívás

  Pókhálót szövök a világ szemére,kiáradó létezésem kísértetében lebegek,csillag milliárdok fénykévéi úsznak útjaim hosszan elfutó titkos birodalmában,távolságainkat morzsolom imádság magokat szórva,egybegyűjtöm a fényesség hatalmait,zenébe rejtett üzenetekben nyújtózom,eleve elrendelt szép mívű igazságok szárnyaináldott sorsokat gyűjtök a sorstalanság lélekbarlangjaiból,a láthatatlan házaiban otthon vagyok. [… Tovább]

Vers

Őszintéskedés

https://www.youtube.com/watch?v=4zLfCnGVeL4     Őszintén hallgatni néha megerőltetőbb, ráfognánk a nem jut eszünkbe semmit; hazugság. Nincs is annyi becéző kedves szavunk, mint amit nem mer kigondolni gátolt “hogy jövök én ahhoz” fejünk, ha túlzottan akarunk, de hiába, ott akkor – abban [… Tovább]

Vers

mint az üveg

    áttetszővé tenni magunkat mint az üveg felszikrázni a fényben mi a másikból árad mélyünket is feltárni mindent mi bennünk lüktet árasztani érzéseinket   tud szeretni egy üvegszív?   áttetsző bizonytalanságunk jól látható bizonyosság le sem tagadhatjuk   igen [… Tovább]

Vers

Köszönöm

  Hogy megosztottad velem a visszavonhatatlant, s az elszállni készülő mondatokat, és mindentől eltekintve hagytad, hogy eggyé váljon bennem  az egyenletes és az összes hajlat.   ­* Húsmeleg titok vagyunk, parazsat hordozó űrutazók…  

Vers

Keresztelő Szent János lefejezése

Változat Caravaggio:Keresztelő Szent János lefejezése             Oltárkép, Valletta, Szent János –társkatedrális                              oldalhajó  / év:1608, méret: 361x 520 cm/                                    Koosán Ildikó  Táncáért kéri Salome a fejet,Heródes sóvár, meg nem [… Tovább]

Vers

Fertőtónál

Megjelent a DUNATÜKÖR 2014. 36. számában Fertőtónál                 Koosán Ildikó olyan volt ez is, akár a tenger,többször láthattam életemben;sirályok éles hangja hasított sebetaz égre felfeszülő csendben;hullámok mostákvércsíkos fodrozássalparti kövekre az alkonyt,élménnyé avatva a köznapi formát;csupán a Végtelenség hiányérzetekódorgott szememben kiéhezetten;távoli nádasok szélén [… Tovább]

Vers

IDŐ. UTAK

    Az idő lógó lombjairól lassan potyognak évek, napok. Fűzfaágak sötét árnyai sorakoznak körben a tavon.A rőt avarban meglapulnéhány zöld levél…   Utad lassan a felhőkbe ér, örökre lecsukódik a szem. Imádságra kulcsolt kézzel keresd a szavakat, vajon mit [… Tovább]

Vers

FÉLTETT SZERELMES

      Mesterségeket idéz  első pillantásunk – magányos-szerény, csibész – s pákász-tartású hátunk; tőzsérként diktált Isten, s egy zavart életszinten vezetett portékához két türelmetlent: minket.   Gubacsapóként mozdult, s lett finom érzés kézben, hű gerencsérként fordult fényéhez árny, s [… Tovább]

Novella

Marhák a Dunán

Az illusztráció Takács Zoltán műve   Hajnalban Böbe néni gombászás közben csapdába lépett, és a vaskarom csúnya sebet ütött a bokáján. Az ura rögvest Mari nénihez rohant segítségért. Később kiderült, hogy az ápolás eltart pár napig. Pedig úgy volt, hogy [… Tovább]

Vers

Csönd vagy

    Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő majszol. Tenyerek szirmából a magány gyomlál, illata könnyesre fojtogat a gyomornál. Szemek zöld tengerébe senki se tér be, [… Tovább]

Vers

Várakozás

  Megremeg fönt a holdvilág,egy esőcsepp arcomon koppan,a felhők sötétek, mély-lilák,mögöttük csillagmécs lobban. Dereng a fény a víz fölött,egy parányi csodára várok,szívembe békesség költözött,ághegyen ringnak az álmok.    

Vers

Álmodtunk

  Ünneplő ruhám szélibe kapaszkodik a tegnap öröme, aranyszárnyú madarak röptén vergődő emlék kéri számon a tócsában halódó magányt, miért mosdat arcot a ma, ha a holnap mosolya homlokráncain a halált ringatja.     Akkor tenyered melegén virrasztott kettőnk valaha-álma, [… Tovább]

Vers

K-OSZ

    Káosz ellenszere vagyok – mániám a tisztaság. Belső érték? Kívül vagyon? Mindennapi tettvágy. 180 fokos szögben velem szemben a nagyvilág. Belefér tizenkét ház vagy zodiák, több soknál, sóhajszavaim kertjében kikezd a gaz, ha a láz…       [… Tovább]

Vers

Vendégoldal

Két hosszú rúd volt, amit regulázva raktak a szekér mindkét oldalára, a hogyanját ősidők óta tudták, úgy ritmusolták, mint karjuk a munkát, hogy egyik rakja, a másik egyenget, s a két hosszabbék megtoldja a terhet, nem hangzott semmi nógató segítés, [… Tovább]

Vers

Küszöbvers

Katedra-kacajok dermedt termei felett,ahogy a rutinszmog könyörtelen közeleg –elmúlik valami tiszta, valami mély. Óceánunk koralljain mivolt-moszat,nagy kérdések lénye többé nem kopogtat –a fakó dolgos lét végül magához tér. Ahogy végleg, s biztosan a talármadár,ki tudja, mely  füstös, ismeretlen világba száll,energiák [… Tovább]

Vers

Cirkusz ez Mon Cheri

Utca versek avagy séta az emberrengetegben     Cirkusz ez Mon Cheri   szerelmed  kábulatba ejtő  szófoszlányain lógok szédítő a mélység  ám észrevételezném  hogy függő helyzetem  cinizmusom okán csak egyszerű akrobata mutatvány

Vers

Ma újra

Ma királybíbort festek az igéző zöldre, majd cseppnyi fehéret, rózsaszint és kéket, hogy megidézzem huncut nevetésed. Részeddé formáltál, erős akarással, gyengéd szeretéssel, s még ma is, mint parti föveny szemcséi a hullám közeledtét, úgy érzem, ahogy összeomlik a gondosan felépített, [… Tovább]

Novella

Második esély

Várandós voltam, és nem akartam, hogy elvegyék tőlem a gyereket. Apám hívott, hogy menjek ki hozzá, de ne egyedül. Zoltán akkor már udvarolt nekem, és vállalta, hogy kivisz.   — Nem, drágám, magának semmi esélye nincs nálam. Ne is tiltakozzon! [… Tovább]

Egyéb

Dédnagyanyám

    üldögélt a fonott karosszékben apró virágmintás kék kötényében áldást sugárzott szép szeme imára kulcsolva két keze az utca népe hiába kérdezte ő csak  hallgatott s ha odaszaladtam  zsebéből egy savanyú  cukrot adott réveteg nézett a múltba  sokat gondolt [… Tovább]

Novella

Holnap

    Már régóta olyan üres volt az élete, mint az asztalon heverő szottyadt kolbászos zsemle, amiből az előbb ette ki a kolbászt. Egyedül élt, és már nagyon nem akart tovább egyedül élni. Eddig nem tudta kit keres, de azt [… Tovább]

Vers

Harkálykarmok

      Hol érintenek meg a harkály lábai, hogy mosolyt csal arcomra az apró karmok futása fölfelé a fán, mindig fölfelé? És hogy az ég, majdnem zöld a fák lombjai között, és persze, hát persze, hogy így is gyönyörű, [… Tovább]

Tanulmány

Fűben, fában … II

Botanikai séta – Galilea gyógynövényei II. rész     Ebben a fejezetben lágyszárú nővényekről, az úgynevezett zöldfűszerekről lesz szó. Ide sorolom a következőket (a lista nem teljes, a hozzászólásokból várom a kiegészítéseket): csombor, izsóp, kakukkfű, koriander, majoránna, mirtusz, origánó, rozmaring, [… Tovább]

Vers

Galamblelkek

A galambok szarnakcsillagra, félholdra, keresztre,nincs szükségüksemmiféle tesztre,hisz mást sem érdekelegy bizonyos szinten,milyen billogotkap embertől az isten.

Vers

nem lakom köztetek

    nem lakom köztetekhálni jöttem idecsillagtalan estékensötétség testébenmélyen hol bűn foganmeghúzom magam szomorúfűz-ecsettelfestett vörös reggelfolyóparton váromjöjjön újabb álomtűnjenek el véglegnappali lidércek előttem ellibeg múltammessziről honnanbelém szállt lelkemeget bámulva fekszemmint kinek visszatért hiteboldogan nevetekhalni jöttem ide…nem lakom köztetek