Seres László : Mese-ima

2016.07.06. Seres László Vers 0
Elolvasta: 42

Kakaó, meg álommese,

pöttyöscsésze, nyuszis alj.                                         

Hányszor ágyba hozta anyánk,

ha csillapult az esti zaj.

Tollpihehad, párnacsaták,                                           

hat gyerekláb rúgkapált.

Hideg télben takaróként                                              

nagykabátját rakta ránk.                                           

Imát mondott, mi utána 

csak az Áment. Úgy legyen.

S lógtunk nyakán mind a hárman,

mint Jézus a kereszten.

Mese, ima. Hittünk benne

égi fényben lobogva.

S elindultunk félig ébren…

ki mennybe, ki pokolba.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.06. @ 13:56 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.