Bátai Tibor : Három nyolcas öregedő férfihangra

2016.07.04. Bátai Tibor Vers 20
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

                                                                           1. Vakfolt

 

                                                                           Üres. Nem lehetne üresebb.
                                                                           Ütősnek hitte, s most üresebb.
                                                                           Vakfolt a tudatban. Félelem.
                                                                           Gyámoltalanság a négyzeten.

 

                                                                           Beleáll. Peng, és rezeg benne,
                                                                           belevágott az elevenbe.
                                                                           Nem lepi meg, mert megértette,
                                                                           mostantól fájni sincs esélye.

 

 

                                                                           2. Egyedülivé lett

 

                                                                           Karnyújtásnyira vagy szüntelen magadtól,
                                                                           amióta észleled, rád szűkült a tér.
                                                                           Érzékcsalódásra hiába gyanakszol —
                                                                           önvalód tapintod, ha kezed falat ér.

 

                                                                           Kívül immár semmi, belül, mi megmaradt.
                                                                           Veszteségeidnek leltárjegyzéke kész.
                                                                           Egyedülivé lett a kínos feladat:
                                                                           úgy érkezni célba, hogy sehová se mégy.

 

 

                                                                           3. Mégis: megérinteném

 

                                                                           Van ami lehetne, noha
                                                                           nincs. Hiánya ettől goromba
                                                                           tény. Áthághatatlan 
                                                                           korlát. Mégis: megérinteném.

 

                                                                           Persze, ezzel, ahol a part szakad, 
                                                                           ott vagyok. Keresni jobb alkalmat?
                                                                           Minek? Csak egyszer megtapintani!
                                                                           Ebben a korban már az is valami.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.04. @ 20:37 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
Honlap