Egyre nehezebben viselem az egészet.
Néha kevés, máskor pedig temérdek.
Néha mondok ezt-azt, pedig hallgatni arany.
Az élet némiképp(?) igazságtalan.
Az út hosszú, a talaj süppedős.
Küzdeni kell, akár egy Törperős.
Bereteszelt kapuk nőnek utamba.
Táncparkett mögött sem megy a la bamba.
Álomkórban szenved majdnem minden ember,
fejük tömve van mindenféle trenddel.
Látom a világ semmit sem javul,
a végén itt maradunk otthontalanul.
Legutóbbi módosítás: 2016.07.03. @ 19:40 :: P. Tóth Irén
