P. Tóth Irén : Egyre-másra

 

 

 

Egyre nehezebben viselem az egészet.

Néha kevés, máskor pedig temérdek.

Néha mondok ezt-azt, pedig hallgatni arany.

Az élet némiképp(?) igazságtalan.

 

Az út hosszú, a talaj süppedős.

Küzdeni kell, akár egy Törperős.

Bereteszelt kapuk nőnek utamba.

Táncparkett mögött sem megy a la bamba.

 

Álomkórban szenved majdnem minden ember,

fejük tömve van mindenféle trenddel.

Látom a világ semmit sem javul,

a végén itt maradunk otthontalanul.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.03. @ 19:40 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.