Ha a vágyott menny súlya rádszakad,
máris a pokolban találhatod magad;
ha fénykéssel az örömöt eredbe vésed,
végtelen vérré fajul boldog reszketésed.
Valahol infernális rétegek alján
a lentiből feltekintő, kíváncsi árny
földtetőt akár éginek gondolhatja –
ki tudja, valóban kinek lesz igaza?
A tényleges égi világból hulló
sejtsok őscseppben rejlő új tó
alanti világokra nemes sebbel hömpölyög,
és rögtön mannáknak érzik magukat a rögök.
Könnyek, rétegek, körforgások
egymást szövik, lám, nem kell áznod
sem alkonybú, sem hajnalmosolyú terek alatt,
béketövisek szúrják át a harcvastag falat.
Nem hiheted, hogy a Szín csak tisztán lehet szép,
egyik föld lángja színtisztán a másikban ég;
sötét kezek e vakító világ görcseit eloldják –
a tenger ében mélye valahol nagyon is mennyország…
Legutóbbi módosítás: 2016.07.11. @ 15:46 :: Vasas Marianna
