Furuglyás René : Hajnali bújócska

Nekem lilább az ég, mint neked…

Mondtam s köröttünk a szél is nevetett.

Elropogtatta, mint te a légpárnás fóliát,

a fákról halálukba hullt megannyi falevelet.

Bárányfelhőket kergettünk szemünkkel,

gondolatban loptuk el a reggeli Holdat.

Bújócskát jártunk a harmatos parkban,

illatod árulta el mindig, hogy hol vagy.

 

Túl világos lett, a kreált fénynek vége…

Kimúlt s vele ébredt fel városunk hangyája.

Siet, termel, tesz-vesz, hőt ad le a térnek,

zajuk támad fülemnek, halványulsz a tájba…

Alakok jelennek a park körül és benne.

Hol vagy, egyre kereslek, hosszú ez a kör már…

Éber lett a tudat, homály múlik szemről…

Léteztél valaha? Képzelt időnk lejár…

Legutóbbi módosítás: 2016.07.11. @ 15:49 :: Furuglyás René

Szerző Furuglyás René 196 Írás
"Légy büszke, hogy tiéd minden szavad, s ha tudod ki vagy, érezd is annak magad!" ( Tiéd a szó )