Kui János : Mosoly

 

Zöld mezőkön jártam veled,
élvezhettem a szerelmed,
szőke volt a búzatábla,
a te szemed sötétbarna.

A mezőről a hegyekbe,
beköltöztél a szívembe,
mindörökre ott maradtál,
hangosan csukódott a zár.

Nem is próbáltad kinyitni,
a szívemből szabadulni,
visszatértünk a mezőkre,
s ránk mosolygott a Nap fénye.

Legutóbb szerkesztette - Kui János
Szerző Kui János 54 Írás
Névjegy Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.