Lantos Tímea : Kis szívzörej

Már nem kérem, őrizd sejtjeidben

bőrödre rajzolt szerelem köreim.

Minek?

Kioltottad a fáklyát.

 

Hónapokig gyűrtem

kiszáradt számba  az ételt,

s nyeltem íztelen,

egy falat mégis fenn akadt.

 

Tudtam, csak vesződik az ember

és  meddő az akarat,

ha gúzsba kötve kucorog

nyirkos ágyában a magány.

Az élet kint marad,

redőny lehúz.

 

Pislogó villanykörte szemek

sunyin tapadtak a bögrém falán

elszédült  zsíros tejkarikára,

s a komódon heverő  könyv lapjai

sápadtak megszégyenítve.

 

Voltam, vagyok.

Kis szívzörej…

Doktor Úr!  Ez kinőhető?

  

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!