Havas Éva : Hajnalcsepp

Egymagam sírok a föld kerekén.

 

 

Fény töri össze az éjszaka kérgét,
harmatos hajnalok csillaga jár,
távoli tájakon búvik a kék ég,
óvja a léptét lábainál.

Füstködök mételye mérgezi álmát,
mégis oly boldogan siklik tova.
Angyalok mosolya von köré rámát.
Lassan elindul – ki tudja, hova…

Omlanak, botlanak hajnali álmok,
ég pereméről már int a remény.
Virradat széléről mennyekbe látok.
Egymagam sírok a föld kerekén.

Legutóbb szerkesztette - Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))