Lantos Tímea : Aratás után

2016.07.18. Lantos Tímea Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Fürge szél tollászkodik

a csonkára metszett búzaszáron,

édesen morog,

mint kisded szívében gömbölyödő  álom.

Boglyákra huppan az alkony szilaj fénye,

majd átadja helyét az est,

és szikrázó gombokat ölt égre.

 

Békésen elszunnyad a munkás is,

álmában ő is ezüstport szór,

vagy bolond szerelmes lázában

fák kérgébe nevet karcol.

 

Csintalan futkároz,

talpa alatt sóhajt

egy vadvirág összezárt ajka,

aztán ő is csak felkacag, s fürtös fejét

a holdtányérból ömlő fénybe tartja.

 

Örömben fürdik,

tudatlan –boldogan  az ezüstös mázban.

Számára nincs holnap,

mégis  végtelen mosolyog

a békés vagy gyilkos világra.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.07.18. @ 08:29 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 86 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!