Marthi Anna : Hétköznap

A hétköznapok robotokká tesznek bennünket,

látszólag minden ismétlés, tanulunk gondolkozás

nélkül tenni, cselekvés nélkül gondolkodni, vagy

lélegezni amikor vers születne, verset írni, ha

lélegzetünket összekócolnák túlfűtött érzelmek.

Ezt a karma jógát, ha szeretjük ha nem, művelni

jó, akár botanikus szenteli figyelmét növényeire.

Nem gaz, amit kihúz, és robot keze rendezi el,

fáj, növény számára nincs béke vagy háború,

a mérleg nyelvén nincs is káröröm, csak legek,

minden gondolat a lebegő égben fogan, és ahova

hull, ott cseng-bong egyet, hogy értelme is legyen.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak