A hétköznapok robotokká tesznek bennünket,
látszólag minden ismétlés, tanulunk gondolkozás
nélkül tenni, cselekvés nélkül gondolkodni, vagy
lélegezni amikor vers születne, verset írni, ha
lélegzetünket összekócolnák túlfűtött érzelmek.
Ezt a karma jógát, ha szeretjük ha nem, művelni
jó, akár botanikus szenteli figyelmét növényeire.
Nem gaz, amit kihúz, és robot keze rendezi el,
fáj, növény számára nincs béke vagy háború,
a mérleg nyelvén nincs is káröröm, csak legek,
minden gondolat a lebegő égben fogan, és ahova
hull, ott cseng-bong egyet, hogy értelme is legyen.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Marthi Anna