Seres László : Az a merészség

Az a merészség,
talpon maradni pergőtűzben,
mikor körbedalolnak a holtak,

s minden hamvába hull.

Megbékélni békétlennel

sokat sejtetőn, s hinni
kétségek közt megtaposva.
Visszavonulót fújni
táltos-sikerek csúcsán,
s kinevetni a háborút.

 

Az a merészség,
rést ütni megszokások
hófödte bástyafalain,
belülről feszíteni szét
börtönlétek rácsait,
hogy ki-be járhass, ha kell.
Bélyeget hordani homlokon
büszke kínban s látni titkolt
szégyenét húsba vájva
a megbélyegzőknek.
Embernek maradni mindvégig,
ha fáj is az a seb, amit kaptál.
Szentként égbe komorulni
bűnösök közt bűntelen egyedül,
mint forgószél árnyéka.

 

Az a merészség,
tükrök visszfényeként magadra
ragyogni, lényedet formálva meg,
mikor mindenki megtagad
s mindenki másként lát.
Önmagadba merülni el
számvetésként gyötrő tűzben,
hogy máshoz méretess meg,
s tudd, mennyit érsz.
Egy rebbenésnyit szárnyalni csak
dacos nyakban kötél helyett
lenge tüllként, míg kétes árnyak
poklokra húznak.

 

Az a merészség,
józannak maradni tűzlobogással, 
mécsesként viharban, delejes szélben,
hogy mindenki lássa vezeklésed.
Vállalni magad akkor is, ha nincs remény,
s megcsömörlesz az élettől.
Vagy belehalsz szabadon

emelt fővel.

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.