Böröczki Mihály - Mityka : Nyomórúd

Már ösztönösen fésülősre rakták

a szekérre a bontott szénaboglyát,

és érezte az adagoló villa

a rigmust, ami sosem volt leírva,

és nyúlt a széna hosszú szálra-szálra,

pont úgy, ahogy az értő kéz diktálta,

s a rakat, mintha más se lenne dolga,

a felhők alját majdhogy megsúrolta,

majd jött az edzett, dolga-várt nyomórúd,

a kötelek, a visszafojtott hórukk,

egy húzás, épp a nyomatnak elégnyi,

s a csönd is tudta, hogy a gazda érti,

mert szándék és a végeredmény egy lett,

a szem nyugtázta csak az öreg rendet,

s a dűlőutak nyögve neki mentek,

a végeláthatatlan végtelennek.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1005 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.