Pilla S.M : LÉNYEG A FONTOSSÁGI SORREND

Sokszor jut eszembe egy utolsó lélegzet

húsz… alig húszévesen, s hogy

mily’ gyorsan hagyta el torkát 

a függés, a gyilkos; eszembe jut

egy reggel, a már ébredéskor céltalan,

s a dezodor, fürdés helyett.

Láttatok már arcot akkor, 

amikor ellilul?

Én láttam. Magamét.

Gyakran jut eszembe a liget.

Egy bokra sem fája nem vonzott,

csak a vágy, hogy takarásban szúrjam

be a mérget, a fájdalmat enyhítőt.

Eszembe jut a meztelen ágak közötti tél, 

s hogy nem érte lábam, 

s a nyár gondozása, ha ajkamra vizet dörgölt.

Láttál már embert önszántából

igénytelent, otthontalant.

Én láttam. Magamat.

 

Sose felejtem azt, amikor a belátás 

a tagadással pöröl. Talán ha 

többet mesélnék egy gödörről,

ahol reggeltől-estig

utolsó kenetre vártam,

s ahonnal óránként semmi erőből,

inkább ösztönből indultam útnak

szerelmemért, mindenemért,

“csak egy” grammért…

Láttatok már embert haldokolva kielégülni?

Én láttam. Magamat.

Láttál embert sírva szájához emelni 

az üres, száraz fogkefét…

büdösen, éhesen zsemlét, kenyeret tagadni;

hallottál szirénát, s szót, Istent átkozót,

s vádját: kegyelem, irgalom, Isten?! Nincs!

Én igen, 

elég volt egyetlen gyenge sóhaj,

s ördögi játékba hívott a sors.

Érdes eccpecckimehecc kacajjal 

csalt, és én mentem… míg elfelejtettem

várni és áldani azt, ami mindenkinek

adott: az életet.

Csak én, s valami megfogalmazhatatlan 

hiány vonzott.

Ismeritek!? Ti, akik érzéseitek

megfogalmazni tudjátok!?

Én ismerem.

 

Néha eszembe jut

egy fekáliában fetrengő hiúság,

s a küzdelme nem a ligetben,

hanem kemény-hideg matracon.

Eszembe jut milyen idegesítő 

a percek kopogása a csempén,

s a felhangosított infúziócseppek

vénábaesése…

majd rájönni: mivé lettem

…………………………………………………

aztán eszembe jut az első

sejtjeimig jutó levegőrész,

s az otthon, a piszkos;

a porszívó fárasztó búgása,

s az első

fehér függöny ablakpucolás után.

Az éhes, azért eszik döntés, 

majd az akarat: kell kenyér;

az első munkanap.

A kézfogás Istentől. A kegyelem,

hogy nem halt meg bennem az ember. 

Az első és az utolsó grammnál finomabb

szerelem, a küzdelem nélkül megélt kéj;

Egy gyűrű. Arany. A hűség halálig.

Két születés, halál(ok), sokk,

boldogság, harc, minden máig megélt.

Társ, barát, anya lettem, vagyok.

 

Értitek ezt az értelmetlent?

Én vagyok. Én voltam.

Sose felejtem. Mondom:

semmi sincs ok nélkül.

Magunkon múlik a élet,

a lényeg a fontossági sorrend

januártól-decemberig…

és Isten. Szerintem.

 

(Bicske, 2016. július 24.)

Fotó: google.hu

Legutóbb szerkesztette - Pilla S.M
Szerző Pilla S.M 104 Írás
Szia, te Toronynak mélyen tisztelt publikuma... Szeretem a verseket, és szeretem más szemével ( is ) látni az élet fontos kérdéseit, érzéseit, gondolatait. Sok időt töltök olvasással, akkor is, ha éjjel van, és akkor is, ha a hajnalom álmosan kacsint, pislog a bokrok alatt. Realistán humanista vagyok. Olyan, akinek a kultúra, az irodalom létszükséglete. Én is írok! Körülbelül 7 éve. Azért kezdtem el írni, hogy eltereljem a figyelmemet a monoton hétköznapok nem kellemes pillanatairól, később pedig azért is, hátha másnak is ad valami érzést az őrült, és kicsit heves életmeglátásom: a negatív, vagy kevésszer pozitív érzelmi világom, s legnagyobb ihlet forrásom, a hit. Pár gondolat arról, hogy a verstan - költészet - mely irányai érdekelnek: a kötött formák, és a szabadok is. Közel áll hozzám elődjeink közül Ady Endre, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Kafka Margit, Pilinszky János, a kortársak közül Baranyi Ferenc, Fabo Kinga, Füzesi Magda, Varró Dániel, Radnai István költészete, de ez utóbbi lista még hosszú, sok kortársra felnézek itt a Toronyban, és más irodalmi honlapon is... Pár gondolat a sajátoméról: minden versemet nagymértékben a lelkem - fájdalmam, boldogom - írja. A toll - manapság android - mindig velem van. Sokat használom, mint mondtam vagy kötött, vagy "csak úgy jön" formában. A kritikus oldalamról. Átlagos véleményezőnek, kommunikálónak - kritikusnak - tartom magamat, mert úgy gondolom, egy vélemény általában szubjektív, és ha valaki szán időt a verstanra, akkor objektív is. Sok kortárs, és "régi" verset olvasok, igyekezve (ezzel is) bővíteni verstani ismereteimet (autodidakta módon). Csak olyanhoz szólok, ami megfog, hat rám, mert ami nem tetszik, az lehet másnak tetszik, ezért miért bántsam a szerzőt egy negatív véleménnyel. Vallom: igen, minden kritikának a versre kell irányulnia, de(!) illik figyelembe venni a szerző lehetőségeit, tehetségét, képességét, tudását, és persze lelki világát is. (Ha valaki a kritikámat kéri, szívesen teszem, de igyekszem őszinte, emberi hangnemben közölni) Publikációimról egy pár szó: jelenleg, főleg az interneten jelennek meg verseim Törpilla, Pilla néven. Nyomtatott formában antológiákban vagyok (Albanegra Anya, Szerelem c. válogatásaiban - pályázaton nyert publikálási lehetőség -, és a DMK Ködlepel c. Antológiájában - meghívásra -). Idővel szeretném elérni, hogy irodalmi folyóirat(ok)ban is olvasható legyek, de addig még sokat kell tennem. A visszajelzések biztatóak, és motiválnak abban, hogy elhiggyem, van esély arra, hogy ez az álmom valóság legyen. Majd eldönti az idő, és amit az Úr nekem ajándékozott, a kitartásom, és a tehetségem. Még valami. 2014. májusában jelent meg, az Underground kiadó gondozásában, első önálló verseskötetem, Pilla Pillanatok címmel, amiben egyaránt olvasható kezdetleges, és már stílisztikában, és minőségben is magasabb szinvonalú vers is. A kiadó tág marketinges rendszerének köszönhetően, kötetem a Bookline, és a Libri webshopján is elérhető, sőt, a könyvtárak is hozzájuthatnak, országos listára kerülése lévén. Folytathatnám még, de szerintem ennyi információ kezdetnek elég. Beszéljenek helyettem tovább verseim, hozzászólásaim. Fontos: szeretem, ha az olvasó(m) jelzi, ha "tetszőt", vagy "nem tetszőt" írok, ezért arra kérem, nyugodtan használja a lehetőségeket, amivel tudtomra adhatja véleményét, mert érdekel, és szívesen fejlődnék.  Köszönöm a figyelmet, és mindenkit szeretettel várok, látok rímes, vagy nem rímes, boldog, vagy nem boldog pillanataimnál! "Pilla", alias S. Mariann